Seite - 326 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

326 meghúzódva, csendesen várják, nem hallatszik-e valamerről daruszó. Sokszor hétszámra járhatnak, míg a ritka madárnak csak hangját hallják is. Végre egy szerencsés este, midőn a nap vörös tányérja már-már lebukni készül a láthatáron, egyszer csak megzendül a magasból: „kru, kru!tt, majd nem sokára maga is látható lesz a darucsapat, a mint az égbolt szürkülő ködéből pompás ék alakban kibontakozik s lassan, óvatosan lejebb eresz- kedik a 10, 20, 30, 40 vagy több darabból álló falka! Egy bizonyos magasságra leérkezve, megbomlik az ék, s a csapat nagy köröket kavarítva, kétszer—háromszor átvizsgálja a vidéket, nincs-e valami gyanús? Nagy sokára megnyugosznak ; nem sejtenek semmi veszélyt, s mind kisebb körökben egyre közelebb-közelebb szállnak azon kis sekély szikes tóhoz, melyben az éjt tölteni, nagy kurjongatás közt elhatározták. A mint a kis tóba megszállottak s szokott játékukat megkezdték, — kövecs darabot, göröngyöt hajigálnak ilyenkor föl s avval labdáznak egy darabig, — meg- mozdúlnak a meglapúlt vadászok is, s négykézláb elkezdenek mászni szél ellenében, nehogy valami kis neszt vagy szagot a szél a darvakhoz vigyen. A mint sikerült alkalmas helyre mászniok, ott megállapodnak s fekve maradnak, békén tűrve a fellegző szúnyoghad mérges ostromát, míg teljesen beesteledik s a csillagok feljönnek. Ekkor ismét megindúlnak, pontosan megjegyezvén azon csillagot, melynek irányában a darvak megszállottak, s arra csúsznak, most már még óvatosabban, míg csak lőtávolba nem érnek. Ha szép derűit éjszaka van, hogy a darutömeg a homályból kisötétlik, akkor azonnal lőnek s a vadászat be van fejezve, ha pedig egész sötét van s csupán a tó vizének csillogása látszik, akkor megállapodnak s a legnagyobb csendben hasalnak mindaddig, míg csak a hajnal meg nem perczen s a darucsapat sötétlő körvonala ki nem bontakozik a szürkület homályából. Ekkor a vadászok vezére, ki középen szokott feküdni, könyökével szó nélkül megérinti a mellette levőket, azok meg a szomszédaikat, mire valamennyien a legnagyobb csendben könyökre emelkednek, s már előre felvont fegyve- reikkel a darutömeget czélba veszik. Az elhatározó pillanat itt van; s midőn a vezér gondolja, hogy társai készen vannak, elkiáltja magát: „na!tt E szóra a daru csapat bomlani kezd, de már az erősen töltött puskák is eldurrannak s halomra ontják a gyönyörű madarakat. Sokszor valódi mészárlás egy ilyen sorlövés, s példáúl volt rá eset, hogy egy 17 főnyi darucsapatból egyetlen egy sem menekült meg. A daru három-féle csoportozatban szokott hálni; nevezetesen vagy az egész csapat egyetlen sűrű tömegben, vagy