Seite - 327 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

327 2—3 kisebb csoportra oszolva, vagy pedig egyenként sorba állva; mindenkor azonban egy-kettő ébren van, s míg a tömeg fejét szárnya alá dugva, saját- ságos hortyogással és szipogással alszik, addig ezen őrök magasra tartott nyakkal serényen vigyáznak, s a legkisebb gyanús neszre harsány kurjan- tással ébresztik föl társaikat, hogy a másik pillanatban mindannyian szárnyra keljenek. Gazdag zsákmány csak akkor esik, ha a darvak egyetlen tömegben vannak, míg a másik két esetben, az eredmény sokkal bizonytalanabb. Viradat- kor rendesen van még egy utó vadászat is. A csak szárnyalt és szétfutott darvakat még ezután fogdossák össze, a mi nem könnyű dolog, mert a sebesült daru nem- csak igen gyorsan fut, hanem, ha kell, védi is magát vitézül s erős csőrével súlyos sebeket képes támadóján ejteni ; lőni pedig ilyenkor már a daruvadász nem akar, nehogy kár essék a tollban. Mert a darut korántsem csak kedvtelésből, hanem dísz- tollaiért vadászszák ; a darutoll, mely nélkül hajdú legény meg nem lehet, igen keresett czikk, s darabja 5—io, sőt 20 forinton kel. Történeti emlék, az em- lített halmokon és laponya- gokon kivűl alig van Hajdú- megyében. Egy-két rom, alig felismerhető földvár mindössze még, a mi az idők viharából fenmaradt. Nem is csoda, ha nagyobbszerű műemlékek nem keletkezhettek vagy fenn nem maradtak, hiszen e nyilt terület folyvást ki volt téve mindenféle ellenség pusztító berohanásainak. Besenyő, kun, török, tatár, kurucz, labancz, gyakran szágúldozott és csatangolt itt, s nem hagyott mást hátra, mint feldúlt falvakat, melyeknek helye most is látszik emitt-amott a szántó- földek közt, a puszták mélyében. Néhol egy-egy mohos csonka torony Angyalházi gulyás.