Seite - 332 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

332 Stájerbe törtek, midőn aztán a nevezetes bécsi béke a háború borzalmainak véget vetett. Ekkor szerzett fényes hadi érdemeikért emelte Bocskay a hajdúkat nemességre s adományozta nekik mai területök legnagyobb részét, a mint azt 1605-ben kelt adománylevelében elmondja: „. . . az annyira dicsőséges és örök emlékezetre méltó érdemeket tekintvén, mindnyájokat és egyenkint, a mi hajdú vitézeinket, mint a mi régi szabadságaink visszaszerzőit, hogy a haza szabadságaért tett erős küzdelmeiknek és a mi irántuk való hálánknak emlékezetét a késő maradéknak is fönhagynánk, és hogy azon hazában, a melyben harczoltak, tisztességet és szabadságot nyernének, az országos karok és rendek közmegegyezésével mindnyájokat egyenkint és nyilván, nevezetesen pedig ezen levelünk által, nemes Csomaközi András (és még más 1 2 kapitány) kapitánysága alatt vitézkedő hajdú katonáinkat a nemesek sorába fölvenni határoztuk. Hogy pedig a mi említett vitézeink el ne széledjenek, hanem bizonyos állandó helyen lakjanak, Kálló városunkat, Nánás, Dorog, Varjas puszta birtokainkat, Hadház, Vámos-Pércs, Sima és Vid rész-jószágainkat, úgy minden királyi jogunkat, a mi említett 9.254 vitézeinknek s mindkét nemű utódaiknak azon föltétellel adományoztuk, hogy magukat nekünk, Magyarországnak és Erdélynek esküvel kötelezvén, fegyverrel és hadiszerekkel jól felkészülve, a mi és utódaink parancsára minden hadjáratban jelen lenni és a hazának híven szolgálni tartozzanak.14 A következő évben a Fekete Péter és hét más kapitány alatt álló lovas hajdú sereget emelte Bocskay nemességre hasonló módon, s ezeknek Szoboszlót adományozta. Ez adományoknál fogva jutottak az addig rendes tűzhely nélkül kalan- dozó hajdúk állandó lakóhely birtokába, mely egy darabig határőrvidék- félét képezett Erdély és Magyarország közt, egy része ide, a másik pedig amoda tartozván. Ezen telepekből alakúit aztán némi kicserélésekkel a szabad hajdú-kerület, 1876-ban pedig kikerekítéssel a mai Hajdúmegye. Bocskay halála után, tapasztalván a hajdúk, hogy a nemzet jogait, a vallásszabadságot s az ő külön kiváltságaikat veszély fenyegeti, felhábo- rodva fegyverre keltek s Nagy András kapitányuk alatt Szikszónál mintegy 16 ezeren táborba szállva, nemzeti királyt szándékoztak trónra emelni. Rudolf király mindenképen iparkodott őket lecsendesíteni, megnyugtatni, de hijába; s hogy e válság mégis nagyobb következmények nélkül elmúlt, annak tulajdonítható, hogy Homonnay Bálint, kiben egy nemzeti és kálvinista