Seite - 333 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

333 király eszméjének megtestesülését látták a hajdúk s kit „az Isten ki is mutatott már nekik tükörül44, nemcsak határozottan visszalépett, hanem maga is hathatósan közreműködött a béke helyreállításában, mire aztán a hajdúk, hosszas alkudozások után, nagy zúgolódva és kedvetlenül részint telepeikre húzódtak vissza, részint pedig zsoldba állottak, míg egyes dandá- raik fegyveresen csatangoltak tovább. A hajdúk letelepedésük után is megtartották katonai szervezetüket úgy, hogy még a polgári közigazgatás feje is a kapitány volt. Békében huzamosan, szilárdúl egyik uralkodóhoz sem csatlakoztak, de háborúban rendszerint az erdélyi fejedelmek zászlai alá állottak. így a Báthory Gábor megválasztásánál, hol különösen kitűntették félelmes erejüket, s megmutatták, hogy segítségük nélkül egy erdélyi feje- delem sem számíthat állandó hatalomra. Homonnay halála után ugyanis Báthoryhoz állottak, ki többek közt megfogadta nekik, hogy „az igaz kálvinista vallást fentartja44. Midőn azonban várakozásuk nem teljesült, újra lázongani kezdtek, de újabb Ígéretei által megnyeretve, ismét táborába mentek, s rövid idő múlva, a zsarnok fejedelemtől elpártolt Erdély nagy részét visszahódították ennek hatalmába. A Homonnay-féle újabb mozgalomban megoszlottak a hajdúk s egy részük Homonnay, a másik Bethlen Gábor mellett harczolt. Hasonlókép tettek később a Rákóczy György ellen támasztott felkelésben is, míg utóbb mégis egészen Rákóczy mellé állottak, kinek trónját az 1636-ik válságos évben, Győry Jakab vitéz kapitányuk alatt, vakmerő támadásukkal a roppant túlnyomó török erő ellen megmentették. Vele tartottak 1644 és 45-ben vívott harczaiban is, s a linczi béke vívmányai kiváltságos állásuk megszilárdúlását nem kis mértékben mozdították elő. II. Rákóczy Györgyhöz szívós kitartással ragaszkodtak, s bár különösen a török mindent elkövetett, hogy őket a Barcsay ellenfejedelem pártjára térítse, rendületlenül meg- maradtak mellette. Meg is szenvedtek állhatatosságukért, mert a temesvári pasa védtelen telepeiket a nagyvezér parancsára megrohanta s kegyetlenül feldúlatta. Fontos szerepet játszottak a Thököly- és Rákóczy Ferencz-féle felkelésekben is, hol ők képezték a kuruezság magvát és főerejét. Buda 1686-ki ostrománál nagy hajdúcsapatok harczoltak rendkivűli vitézséggel, s az öldöklő rohamokban rettenthetetlen bátorságukkal tűntek ki. A vár főútezájára is, iszonyú vérengzéssel, ők nyomúltak be először s lelket öntöttek a már-már lankadó németekbe.