Seite - 335 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

Nagy-Kálló. A Nyírvidék. A nagy magyar medenczének sajátságos alakulata azon, mintegy 4.800 • kilométernyi homokterület, melyet a hajdan rajta tenyészett óriási nyírfa erdőségekről „Nyíru-nek vagy „Nyírségtt-nek neveznek. Ez elnevezést kiválólag Szabolcsmegye homokterületére szokás ugyan alkalmazni, de az azt alkotó homokos omlatag földvegyűlet, mely hullá- mosan szakadozott, s egymással majd meredek, majd enyhébb hajlatokkal folytonos lánczolatban levo dombokat alkot, átnyúlik Szatmármegyébe is egész Nagy-Károlyig s a Kraszna vizéig, délnyugat felöl lehúzódik Hajdú- megye széleibe, éjszak felé pedig az ecsedi láp környékébe olvad át. A nyírségi, alakjukban folyton változó homokmagaslatok elhelyezkedé- sében első tekintetre alig lehet határozott rendszert fölfedezni, közelebbről vizsgálva azonban kiderül, hogy a hosszan elnyúló lapos homoktorlatok főiránya éjszak és dél közé esik. E torlatokból ezrével kimagasló halomféle alakúlatok 50—ÍOO méter magasságra emelkednek ki a környező homokterületből, s majd mindannyia földtani képződés müve; de oly halom is van elég, melyet védelmi, temet- kezési s egyéb czéljaira az ember emelt, vagy magasított föl. Ilyenek a Nyíregyh áza alatt s több más helyeken levő Or- vagy Urhegyek, a besenyődi