Seite - 337 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

337 De nemcsak a hajdan nagy kiterjedésű nyíresek tűntek el, hanem, különösen e század első felében, nagyobbára clpusztúltak a vegyes fákból álló őserdőségek is úgy, hogy a híres nyírbátori nagy erdőn, nyíregyházi, gyulai, ó-fehértói, baktai, kárászi és mándoki erdőségeken kivűl alig van ma a Nyírségnek számbavehető erdeje. Az őserdőségek letarlása következtében a lassanként védtelenné vált, s a szélviharok rohamainak hovatovább kitett, csekély termőréteggel fedett homoktérségek tulajdonosai aztán egyszer csak azt vették észre, hogy Nyírségi táj. termőföldjeik ingósággá váltak, s a fúvó szél erejének engedve, lábra kerekedtek. E veszedelmes állapot mcggátlására kezdték később alkalmazni a szélfogó ültetvényeket, s ma már úgy az országos és szomszédos forgalmi útakat, mint az egyes birtokok mesgyéit is sűrű és hatalmas ákáczfasorok szegélyzik, melyek miatt a Nyírség egy óriási parkhoz hasonlít. Ez ültetvények nemcsak a szélnek, a homoktalaj ez ős ellenségének erejét törik meg, hanem kedves képet adnak a vidéknek, s a tömeges erdőpusztítás folytán megzavart klimai állapotok javítására is nagy hatással vannak. Nem fogja-e e kedvező hatást károsan ellensúlyozni a nyíri belvizeknek részben már keresztül vitt, részben folyamatban levő lecsapolása, a mint M. 43