Seite - 346 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

346 A XV. században nagy romlást és pusztulást hozott a Nyírre a husszita mozgalom, melynek élén itt egy Márton nevű ember állott. A lázadók nagy tömege elöl még a bandériummal bíró nemesek is kénytelenek voltak hátrálni, mígnem a Báthoryak s a szabolcsi és szatmári nemesség egyesűit erővel a lázadókra ütvén, szétverték őket s Mártont és vezértársait kivégez- tették. A mohácsi vészt követő időkben Ferdinánd és János ellenkirályok hadai, majd a vallási villongások, a Bocskai, Bethlen, Thökölyi és a Rákóczyak szabadságharczai súlyát nyögte a vidék lakossága. A Báthory nemzetség kihalása után a Nyírség nagy része átszállt a Rákóczyakra; a II. Rákóczy Ferencz menekülése után pedig a Károlyiak és Dessewffyek birtokába került. A nyírségi városok közt minden tekintetben legnevezetesebb Nyíregy- háza, Szabolcsvármegye székhelye. E városnak nagy hirtelenséggel történt felvirágzása majdnem páratlan a vidéki magyar városok történetében, egyszersmind tanúlságos is. Történeti hagyományok, kedvező fekvés, egészséges vidék, lakosainak értelmessége s szívós jelleme, vezetőinek előrelátó bölcsesége, — mind megannyi tényezők, melyek egy város fejlődésének és felvirágzásának alapfeltételei, — itten szerencsésen összetalálkoztak. Ezek következtében emelkedett e város alig másfél század alatt annyi mindenféle viszontagságok közt is egy 500 lakossal bíró szegény jobbágy helységből 25.000 lakosságú tekintélyes várossá, s a vidék forgalmi és szellemi góczpontjává. A gyorsan fejlődött s nagy jövőjű városnak múltja is említésre méltó. Ezen a honfoglalás első éveiben megült, előbb királyi birtokot képezett, azután is hatalmas oligarchák védszárnyai alatt állt, s a XVII. század elején hajdú szabadalmakhoz jutott s a magyar, török és erdélyi terület közt végvidék gyanánt szerepelt helység az egész vármegyével szemben fenn tudta tartani kiváltságos állását, úgy, hogy a vármegyei karok és rendek több ízben voltak kénytelenek az országgyűléshez panaszt emelni a daczos „filialis hajdúváros" ellen. Az a körülmény, hogy a nyíregyházi hajdúk a mindenfelől s tömegesen hozzájok szökdösött jobbágyokat nemcsak szívesen befogadták, hanem fegy- verrel is megvédelmezték s maguk közé sorozták, százados viszály magvát hintette el Nyíregyháza és Szabolcsvármegye közt. A munkáskéz nélkül maradt nemesség meg-megújított panaszai folytán az országgyűlés 1635-ben, majd ismét 1638-ban megfosztja Nyíregyházát a hajdúvárosi jogoktól és szabadalmaktól. Azonban a nyakas hajdúság nem sokat törődött e törvény-