Seite - 348 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

348 Ily aláhanyatlott állapotban volt Nyíregyháza az 1752-ik évig, a mikor új korszak nyílik meg történetében. Ez évben kezdte meg ugyanis egyik föbirtokosa, a Nyíregyháza történetében örökre emlékezetes nevű gróf Károlyi Ferencz, a jó részben elpusztúlt hely újra telepítését, s azt a vár- megyei rendek hosszas ellenzése után 1753-ban Szarvas, Csaba, Mezőberény és Orosházáról jött, s ezek által a felvidéki vármegyékből lehívott ágostai- evangelikus vallású tótokkal megnépesítette. Ez új telepítvény sorsa kezdetben nem volt irigylésre méltó. A tele- pülők egyik megpróbáltatás után a másiknak voltak kitéve; s előbb a régibb lakosokkal való viszály, majd a vallásuk miatti zaklatások keserítették el a derék, munkára termett települőket. Végre 1757-ben sok húzavona után a telepítvény ügye véglegesen eldöntetvén, az új lakosok 1759-ben a határt állandóan fölosztották. Ez időtől fogva egy darabig nyugalomban élt az új telepítvény, míg 1766-tól egész a II. József türelmi parancsa kibocsátásáig csaknem szünetlenül háborgattattak vallásuk szabad gyakorlatában. 1786-ban építette föl templomát az új lakosság, s ugyanezen évben nyert városi és vásártartási jogot is II. József császártól. Ez időtől kezdve folyton emelkedik a szorgalmas, takarékos, egész- séges közszellemű város, mely haladásának föltételeit nemcsak idejében fölismerte, hanem bámúlatos módon föl is használta. 1803-ban a határ felerészét a Desse wffy-családtól, másik részét 1824-ben a gróf Károlyiaktól örök áron megvette s ezekért közel két millió forintot fizetett; e mellett erős iparos elemet fejlesztett, a vidék kereskedését kezébe ragadta, népnevelési, közművelődési intézményeket állít, utczáit rendezi, s annyira halad, hogy már 1837-ben királyi privilégiumot nyert, a rendezett tanácsú városok sorába lépett, s ezzel kivonta magát a vármegye gyámko- dása alól, mely önálló haladásában gátolta. A városi szabadalmak birtokában még rohamosabban látjuk haladni és emelkedni Nyíregyházát. 1871-ben törvényszéket, 1872-ben királyi járásbíróságot kap, míg 1876-ban vármegyeszerte folyt hosszas és heves küzdelem után székhelye lesz Szabolcsvármegyének, s ma 25 ezernyi lakos- ságával, csínos kövezett utczáival, tereivel és középületeivel díszes helyet foglal el a magyar városok sorában. Értelmisége igen nagy számú; vannak hírlapjai, a közművelődésnek szolgáló számos egyesületei, iskolái, köz- intézetei. Egyszersmind jelentékeny vasúti góczpont is, mi élénk kereske- delmét még jobban emeli.