Seite - 353 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

Szatmár-Németi. Nagy-Károly és Szatmár vidéke. A Nyírtől keletre, hol Szabolcsmegye homokját Szatmármegye fekete földje váltja föl, a Tisza, Szamos és Kraszna közén, az ecsedi láp környékén fekvő termékeny vízjárta síkság, mely Károlytól éjszakra Vásáros-Naményig, keletre Szatmár felé az ugocsai és avasi hegyekig és Nagybánya vidékéig terjed, míg délről a Bikk hegység határolja, — az első magyar települési helyek közé tartozik. E síkságnak nyugati részét a Nyírnek homokos földje szegélyezi, sőt a Nyír Szatmármegyébe is jó darabon benyúlik. A mint a Nyírnek homokdombjai megszűnnek, az ecsedi lápba olvadó homokot fekete föld váltja föl, mely Nagy-Károlytól folytonosan tart a síkság végéig. A vidék éjszaki részét a Máramarosból Ugocsán át siető Tisza vágja ketté. A Szilágyságból jövő Kraszna a síkság nyugati részét szeli át és az ecsedi lápot táplálja. De a vidéknek uralkodó folyója a Szamos, mely Erdőszáda alatt hagyja el szülőit, az erdélyrészi hegyeket. A vidék, a melyet alsó folyásával kerülget és áradásaival gyakran elborít, a Szamosköz, termékeny föld, melynek aratása azonban a folyók és talajvizek áradásai miatt, midőn a Tisza és Szamos egymással érintkező ártere két víz közé szorítja, gyakran van kitéve a bizonytalanságnak. Es nemcsak az élő vizek pusztítnak, hanem a holt Tisza, holt Szamosok, és más, a Szamosból kiágazó erek, talajvizek, a Sár mocsara és a különböző bálványok. M. 45