Seite - 355 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

355 él a magyar iparos: csizmadia, szabó, tímár, gubás; és sok ideig nem vegyült el a többi mesteremberekkel, összetartva részint a czéhrendszer, részint a felekezetiség által. Máig is megkülönböztetik magukat név szerint is, de megvan a hagyományos különbség vallás szerint is. Azon körülménynél fogva, hogy az előző századokban Szatmár királyi vár és erősség volt, melyben különös kiváltsággal csak egy pár előkelő családnak volt nemesi kúriája, Szatmármegyének megyei élete a legrégibb időktől fogva Nagy-Károly vidékén és magában Nagy-Károlyban fészkelt. A XIII. és XIV. században a Kaplyon nemzetség ősi birtokán, Gelényesen tartattak a megyegyűlések, a XV. és XVI. században leginkább Csengerben, míg a XVIII. század óta Nagy-Károly a megyének állandó székhelye. Egymásután tűntek föl és le e vidéknek hatalmas főúri családjai; az ecsedi Báthoryak után a Drágfyak, a XVII. században a Károlyiak és Rozsályi Kunok versenyeztek egymással, míg a század végén, még inkább a szatmári béke után a Károlyiak tekintélye lett az uralkodó. A vármegyének élete már a XVII. század vége óta összeforrott a Károlyi családéval. Századunk első tizedeiben, midőn nemzeti fejlődésünk a megyei élet keretében és mozgalmaiban kezdett újra megindúlni, ezen megyei életnek minden erőkifejtésében, de különösen a korteskedésben Szatmármegye első helyen állt. A Szamos- és Krasznaközi nemesi helyek, Csenger, Cseke, Tyúkod és Nagy-Ar községek keményen küzdöttek a nagykárolyi, genesi, berei nemességgel, néha egymás között is. A majd liberális, majd konzervatív irányú megyei többség küldte föl az 1832—6-ik országgyűlésre Szatmár- megyének egyik legnemesebb fiát, Kölcsey Ferenczet, de ugyanez változtatta meg kevés idő múlva utasításait, minek következtében Kölcsey visszavonúlt az országgyűlésről. E kitűnő költőnek és szónoknak képét máig is őrzi a nagykárolyi megyeház nagy terme. Nagy-Károly városa környékét a magyar Gencs és Bere kivételével virágzó gazdag sváb falvak borítják. Midőn a Rákóczy-fölkelés lezajlása után a szatmári béke csendesebb állapotokat teremtett, gr. Károlyi Sándor üresen maradt ősi birtokait, melyekről a régi lakosság nagy részt elzüllött vagy kipusztúlt, Würtembergből a Schwarzwald és Bléziwald vidékéről behívott katholikus telepít vény esekkel népesítette be. Az elpusztúlt falvak régi magyar neveiket megtartották, de sváb községekké lettek. Ilyenek voltak magán Nagy-Károlyon kivűl : Fény, Csanálos, Vállaj, Kaplyon, Kálmánd, Mez'ò-PetrL, Mezò- Terem, Nagy-Majtény, és távolabb Szatmár 45*