Seite - 359 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

359 Márton és Katalin napja. Ezenkívül a megengedett vasárnapokon, sőt hétköznapokon is tánczolnak reggeltől estig, de éjszaka soha. A keresztjáró napoktól sarlóakasztásig soha sincs táncz. Ezek a táncznapok a sváboknál mintegy a fiatalság népmulatságai, a falu korcsmájában nem czigányzene, hanem a sváb községekben soha sem hiányzó helybeli fúvóbanda hangjai mellett folynak le. A tánczhoz a leányok minden kiséret nélkül mennek el. Ha a leánynak már udvarlója van, mással soha sem tánczol. Tánczuk A nagykárolyi kastély. a walzer, stájer polka, de legnagyobb divatban van a csárdás. A svábság míg öltözetéről már régen lemondott, szívósabban látszik ragaszkodni arcz- viseletéhez (nagy részben most sem viselnek szakállt, de bajuszt már sokan). Nyelvét már-már fölcseréli a magyar nyelvvel, ellenben erősen ragaszkodik községi szervezetéhez, lakodalmi szokásaihoz, mulatságaihoz, de már ezekbe is magyar tánczot és dalt illeszt be. A Nagy-Károly és Szatmár vidékén levő, valamint az Ugocsában fekvő magyar falvak lakosságának életmódja, jelleme, szokásai hasonlók a többi magyarság életéhez. Vallás tekintetében legnagyobb részt reformátusok,