Seite - 361 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

361 ségból egy falusi jegyző alakját választotta ki, és annak szájába adta a nemzet aspiratióit. így született meg a peleskei nótárius alakja, a kurta nemes emberé, ki nem áll ugyan korának műveltségi színvonalán, de legjobban, mintegy ösztönszerűleg érzi nemzetének veszedelmét és bátran megtámadja a betegséget, mely annak életét fenyegeti. A Nagy-Károly körüli falvak lakossága az általános rokon jellem- vonások mellett viseletben, szokásokban itt-ott különös vonásokat tűntet föl. Az erdődi vár romjai. A Szamos- és Kraszna-köz, valamint a Szatmár melletti falvak lakosságától, mely dolmányban, télen gubában és keskeny kárimájú sajttetejű kalapban jár, azonnal meg lehet ismerni a fekete gubában és bocskorban járó ecsedi embert, még inkább a börvelyit, kinek öltözete télen-nyáron vászon nadrág, kitli és az elmaradhatatlan kis tarisznya, melyeket asszonyaik mind otthon szőnek. Börvely az egész vidék legsajátságosabb falva; elütő a többiektől nemcsak öltözete, hanem szokásai- és nyelvjárásával is. Fekvése teljesen az ecsedi láphoz szorítja; csak egy út vezet belőle kifelé Kálmándon keresztül Nagy-Károlyba; máskülönben csak télen, mikor a láp befagy, mehet a lápon M. 46