Seite - 362 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

362 keresztül Tyúkodra. Termékeny gazdag határa és vagyonos, szorgalmas népe van. Valami régi székely eredetű telepítvény ez, mely sajátságos szokásait és tájszólását elzárt helyzetében teljesen meg tudta örzeni. A Nagy-Károly vidéki falvak gazdálkodásból és a vidék természete szerinti kézi iparból élnek. A láp mellett lakók: a kaplyoniak, börvelyiek és kálmándiak ezer meg ezer számra fonják és adják kereskedésbe a gyéké- nyeket és nádkosarakat. A kismajtényiak szekérkasokat készítenek vékony rekettyéből, nemcsak egyszerű fonásúakat, hanem festetteket is. A kismajtényi határ egyik pontján, épen a Szatmár felé vivő vasút- vonal mellett vad körtvélyfák árnyékában áll a majtényi békeoszlop, melyet a 70-es évek elején a szatmári hídépítésnél megmaradt kövekből állítottak föl. Csak a kelet van rajta: iyn május mely szám a szatmári békét jelzi. Szatmármegye nyugati részének középpontja s a megye székhelye Nagy-Károly, mintegy 13 ezer lakossal, kik közül 3.000 református, 2.000 zsidó, 1.600 román, néhány száz nem-egyesült orosz és 2 — 3 száz lutheránus, a többi római katholikus. A Debreczenből Máramaros-Szigetre menő éjszakkeleti vasút mellett fekszik, s egyszersmind kiindúló pontja a Szilágyságba vivő, már Szilágy-Somlyóig járó vasút-ágnak. Neve a XIV. század elején fordúl először elő, kezdettől fogva a legszorosabb törté- nelmi összeköttetésben a Károlyi-családdal, melynek ősi fészke. A Károlyiak harczi érdemei jutalmáúl már Róbert Károly idejében vásárjogot, majd országszerte szabad kereskedési jogot kapott. A Károlyiak bővítették új útczákkal ; Hunyadi Mátyás idejében várkastélyt építettek bele, mely a XVII. század második felének harczi villongásai között egész várrá nőtte ki magát. Nem volt ugyan olyan első rangú erősség, mint Szatmár; de a Nyír, az Ermellék, Erdély és a Szilágyság felől gyakran be-beütő kisebb ellen- séges csapatok ellen jó védelmet nyújtott. 1711 után Károlyi Sándor rendszeres telepítéseivel új korszaka kez- dődik a városnak. A régi lakossággal versenyre keltek az új lakosok. A földmívelés terén a földesúr által segített katholikus svábok, a keres- kedésben a zsidók, a nemzeti iparágakban a magyar kálvinisták voltak munkásak; bár az a mindenütt észrevehető jellemvonás, hogy a magyar iparos mestersége mellett lehetőleg gazdálkodni is szeret, a nagykárolyi iparosok között is épen úgy megvolt és megvan, mint a debreczeniek vagy szatmáriak közölt. A svábokon kivűl a zsidóságot Károlyi Sándor rend- szeresen, szerződés szerint telepítette be; 1740-ben 30 telket adott nekik