Seite - 366 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

366 elem, míg balra nagy többségben vannak a magyar falvak. Végre a Szamos hídján keresztülrobogva, előttünk vannak Szatmár-Németi tornyai. Ez legrégibb, legszebb és legnevezetesebb városaink egyike. Sőt bátran mondhatjuk, hazánk éjszakkeleti részén e városnak van legérdekesebb törté- neti múltja és jelenben is legnagyobb súlya. Földrajzi helyzeténél és nagy- ságánál fogva egyaránt természetes középpontja a szatmármegyei síkságnak, Szatmár- és Ugocsamegyének. Jelenleg a Szamosnak a jobb partján fekszik. De hajdan nem ez volt fekvése. A most egyesűit Szat?iiár-ATémeii két külön város volt, a melyeket a Szamos egyik ága választott el egymástól. E kiszá- rított régi Szamos-ág helyén most útczák, kertek s házak vannak, csak a feltöltött talajnak némi alacsonysága mutatja, hogy itt hajdan folyóágy volt. Az Ombod falu alatt két felé vált Szamos jobb partján feküdt Németi\ míg Szatmár, a királyi vár, a szigetben a Szamos kis ága mellett volt, hol most a kálvária áll. E várnak a története nagy részben magának Szatmárnak régibb története. Eredetileg német telepítés, még pedig nyilván a legrégibb német telepítések egyike volt, azonban rég elmagyarosodott. II. Endre király 1230-ban a szatmáriak számára aranyos függő pecséttel kiadott oklevelében mondja, hogy az ő kedvelt és hív vendégnépei (hospites) a Szamos vize mellett lakó Zotmári németek magukat Gizella (Keysla) királyné hospeseinek vallják, s ugyanez oklevélben új szabadalmakkal ajándékozza meg őket. A föltétel, mely ez adománylevélben viszonszolgálat gyanánt kiköttetik, az, hogy a szatmáriak a királyt és a királyi udvart, midőn ez oda megy, ebéddel és vacsorával tartoznak ellátni. Vagyis Szatmár már a legrégibb időtől kezdve, különösen az Árpád-ház uralkodása alatt, kiinduló pontja volt az ország keleti és akkor elég néptelen részén fekvő roppant királyi vadászterületeknek. E királyi vadászatok alkalmával az udvarnak, a királyi vadászoknak, madarászoknak, solymároknak ellátása nem kis teherrel járt. Király-Daróczon az oklevelek bizonysága szerint királyi solymárok (draucarii) laktak, Németinek lakosai pedig még a XIV. század elején is királyi vadá- szoknak (venatores regii) mondatnak. És maga Szatmár városa is nevelt és idomított karulymadarakat (vadászsolymokat), melyekkel a magyar király- néknak kedveskedett. Nagyobb történeti szerep jutott Szatmárnak a mohácsi vész után. 1535-ben véres ostrommal foglalta el a várat Zápolya számára vezére, Kun Kocsárd, ki az ostrom alatt hősi halált halt. A város hol a Zápolya, hol a Ferdinánd pártjának birtokában volt. 1543-ban a Báthoryaknak adományozta