Seite - 368 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

368 az eddigi felekezeti ellentétek. Nevezetesen a város fizet minden felekezeti tanítót, a város tartja fönn a plébániát és fizeti a minden felekezetű lelkészeket. A tanítási intézetek után egész sora következik a humanitási intéze- teknek is. Városi közkórház száz ágyra; irgalmasok kórháza negyven ágyra; római katholikus szegényintézet és kórház. A tanintézetekhez tartozó könyv- tárakon kivűl Schlauch püspök egy püspöki könyvtárnak vetette meg alapját, a mely több magyar könyvészeti ritkaságot tartalmaz. Szatmár-Németi székhelye az 1885-ben alakúit és egész Szatmár- megyére kiterjedő Széchenyi-társulatnak, mely a megye által elvállalt krajezáros önmegadóztatásból áll fönn. Működésének alapelve a nemzeti köz- művelődésnek Szatmármegyében való erősítése. Gyakorlati működése pedig falusi gyermekmenhelyek és vándorkönyvtárak fönntartásában nyilatkozik, és már eddig is szép eredményeket mutat föl. Székhelye ezen kivűl Szatmár egy királyi törvényszéknek, járásbíróságnak és a szatmármegyei gazdasági egyesületnek. Szatmár-Németi lakosságának legnagyobb része iparból, gazdálkodásból és kereskedésből él. E három életmódot együtt sajátságos vegyületben találjuk meg a nagyszámú szatmári iparosnál. A népies magyar kézi-ipar- ágaknak hatalmas történelmi múltja van Szatmáron. Es bár a fejlődő gyári és nagyipar hadat indított ellenök és erős versenyre szorította, még mindig virágoznak és messze vidéknek fedezik mindennapi szükségleteit. A szatmári iparos egyszersmind kereskedő és gazda. Nem műhelyében várja be a vevőt és megrendelőt, hanem piaezra, tömeges árúlóhelyekre viszi ipartermékeit. Ezen árúlóhelyek régebben a piaezon épített fa-színek voltak, újabb időben azonban, mintegy 40—50 év óta, a csizmadia, tímár és gubás ipartársúlatok a piaezon, vagy a piacz közelében a legelőnyösebb helyeken valóságos palotákat építettek, a melyeknek emeletét az árúlóhelyek és a bennök fölhalmozott árúcsarnokok foglalják el. De nemcsak ezekben árúlja czikkeit a szatmári iparos. Nyolcz, tíz mérföldnyi kerületben, az Ugocsában, az Avasban, Beregben, Máramarosban és Nagy-Bánya környékén nincs vásár, a melyen a szatmári és károlyi iparos a maga szekerével és ládáival meg ne jelennék, csizmáit, gubáit ne árúlná. O már tudja, melyik vidéken milyen csizma, milyen színű és szabású guba kelendő. Tudja, hova kell vinni a ránezos és hova a nem ránezos, a ványolt csizmát. Tudja, hogy a szatmárvidékieknek olyan guba kell, a melynek hosszabb legyen az újja, mint a guba alja; hogy az Erdő-