Seite - 376 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

376 szúnyogfajták pusztítását a különböző vízi pókfajok lesve, levegőben eresz- kedve, vízen korcsolyázva a nádast körűihálózva végzik, de a mint az esték mutatják, kevés látattal. A sűrű nádasok és gyékénysás mellett a lápot a legkülönbözőbb vízi növények, lápi csillagvirág, páfrány, súlyom, vízitök és mindenféle lápi hinárnövények indázata borítja, részint a víz fölött, részint a vízben zöldelő kövér levelekkel. De az emberről sem feledkezik meg a láp. Az ember is, a hol élet és tenyészet van, akármi módon kiveszi abból a maga részét. A láp már kora tavaszszal, korábban mint a mező, megnyitja kebelét. Már kora tavaszszal hosszúra nő a víz alatt az úgy nevezett locsogó fu, vagy egyszerűen locsogó, a melyet a gazda a láp szélein, térdig vagy övig vízben állva kaszál le, és a mikor a víz fölveti, csónakán mint a friss sarjút összegyűjti s haza viszi. Ez a láp első szénája, a jószágnak első kedves tavaszi friss eledele. Az első gyenge nádhajtást uádfióknak, a háromélű sást s/vónak nevezik; mindkettő meglehetős takarmány. A mint pedig a láp tavasztól kezdve nyárára apadni kezd, ráhajtják a szarvasmarhát. Reggeltől estig benn van a jószág a lápon, csapást törtet magának a nádasban, meggázolja a sást, lelegeli a zsombék füvét és az apró hajtásokat, segít az embernek irtani és behatolni a láp belsejébe. Lassankint apad a víz; a csónak csak a csíkásznak és halásznak kell ; hozzáférhetőbbé válik a láp gazdag televény földje ; az emberi szorgalom ráteszi kezét, és a hátasabb helyeken a nyár vége felé olyan tengeri táblák fizetik vissza a fáradságot, a milyeneknél különbet az Alföld legtermékenyebb síkja sem tud fölmutatni. Az alantibb részek zsombék-buczkái, bár némi fáradsággal, egyikről a másikra lépve száraz lábbal járhatók. Az ilyen réteket kék nefelejts borítja. Míg másutt a patakok- partjain, a rétek szélein keskeny szalagot, vagy szegélyzetet alkot e kedves kis virág : itt óriás szőnyegként nagy területeket borít be és csak a nádasok- lábánál szűnik meg. Általában az utóbbi években a nádasokat és némely vizenyős laposokat kivéve, nyár végén az ecsedi lápot majdnem száraz lábbal lehet bejárni, az ingó lápok elülnek, a tavasznak és ősznek nyüzsgő állatvilága megcsappan, és a vastag televény földnek buja termése előre láttatja azt a nem nagyon távoli időt, midőn az ecsedi láp környéke és belseje a leggazdagabb gabona- termő vidékek közé fog tartozni hazánkban. Az ecsedi lápot a vízen kivűl egy másik őselem, a tűz is táplálja és szabályozza. Késő őszszel s télen, midőn a nádaratás folyik, és kora tavaszszal