Seite - 377 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

377 sötét éjszakákon messze világlik a láp különböző helyein az égő nádasok lángja. A gazos vagy levágott nádast fölgyújtják, hogy tavaszszal jobban teremjen, és az így évek hosszú során fölhalmozódott földréteg is termé- kenyebbé, televényebbé teszi a talajt. De néha nagy szárazságban magától is meggyúl a láp és tőzeg gyanánt ég. Az ilyen veszedelmes gyúladást, ha nagy kiterjedést vesz, el szokták árkolni. Különben a lápban nemcsak egyes fák, hanem egész gyertyános és égerfás erdők is vannak. Erdős részlet az ecsedi lápból. A láp folytonos apadásával a régi lápélet legsajátságosabb foglalkozásai is szűkebb térre szorúltak, egyik-másik már majdnem veszendőben van. A csík a lápnak, az iszapnak sajátságos szülötte, melyet a lápkútakban és mélyedésekben télen és tavaszszal kassal, varsával, tapogatóval roppant számban fogdosnak össze, és hordókban, kádakban, fűzfavesszőből vagy lopótökből készült mérczékben adnak el a károlyi piaczon, vagy szállítanak tovább olyan vidékre, a hol bójtös nép lakik. A csík a régi magyar kony- hának egyik különösen kedves étele volt. Még most is megfordúl a legjobb magyar asztalokon is néha a csíkos káposzta. A csíkászatot leginkább csak M. 48