Seite - 384 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

384 ma is meglátszik. A férfi szerzetesek a föld- és szőlómívelés mellett a festé- szetet, szobrászatot, sót a kézműveket is gyakorolták. Báthory András tárnokmesternek a váradi Ferencz-rendűek közül küldtek ácsokat. Mind- nyájan pedig egyaránt fáradoztak a hazai tudományosság emelésén, mint krónikások, mint a régi klasszikusok és szent atyák műveinek másolói és díszítői. A váradi könyvtár gazdagságát már a XV. század közepén halljuk emlegetni; egyes, fényes kiállítású codexei ma is láthatók szét- szórva a budapesti, esztergomi, bécsi, salzburgi, göttweigi, krakói, stb. könyvtárakban. A szellemi és kézi munkásság ily körében, a műtárgyak s emlékszerű épületek egyenes hatása alatt meg volt adva Várad polgárainak az alkalom képességeik kiművelésére, sőt azok érvényesítésére is. Maga a székesegyház a képírótól vagy szobrásztól kezdve az egyszerű kőmívesig, minden művész- nek vagy iparosnak nyújtott foglalkozást. Váradi művészek, szobrászok, ötvösök, harangöntők nem is ritkák a középkorban ; valamint a külföldi egyetemek anyakönyveinek lapjain s a magasabb tisztségek és méltóságok viselőinek sorában gyakran találunk váradi származásuakat. Az egyháziak irodalmi működése iránt Várad polgárai is érdeklődtek ; némelyek maguk is belé vegyültek e munkába. Míg a püspökök Rogcrius, Thuróczi krónikái s a Váradi regestrum kiadásával, Ilosvai István prépost törvényeink összegyűjtésével foglalkoztak : addig Egervári László bihari főispán régi codexeket másoltatott, Veres Balázs, Várad bírája pedig Verbőczi híres Hármaskönyvét fordította magyarra. A vidék természeti szépségei s üdítő, gyógyító forrásai után csak kezét kelle kinyújtania a városnak. A környéken sűrűn állottak a nyaralók, s a Telegdiek, Pázmánok, Toldiak, Csákyak kastélyai és várai, melyekről a XVI. századbeli olasz Gromo is azt írja, hogy nagyok és szépek voltak. Fürdők benn a városban sem hiányoztak, de legnevezetesebb volt Szent László fürdője, mely szintén közel esett a városhoz. A betegek, szegények ápolásáról s a halottak tisztességes eltemetéséről az úgy nevezett kalandos-társúlatok s a czéhek is gondoskodtak, de e czélra külön intézetek is állottak Váradon. Ilyen volt a „poklosok házatt s a „vakok telke", melyeknek rendeltetéséről már nevök fölvilágosít; továbbá az ispotály, mely a város elaggott vagy elszegényedett polgárainak nyújtott menedéket, végre ama gyógyintézet, mely Szent László fürdőjében az úri rend fürdői mellett a vagyontalan betegek számára állott fenn.