Seite - 386 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

3è6 vonatkozás a város alapítójára, Szent Lászlóra, ki Várad egyik külvárosának, Olaszinak, régibb (XV. századi) pecsétjén szintén ilyen bárddal fordul elő; ebből alakították a város mai czímerét. A váradi vár s a hozzája tartozó falvak, városok továbbra is fejedelmi kézen maradtak. Várad e korban éles vallási súrlódásoknak volt színhelye. „A különb- különb vallások között — mint egy akkori főúr írja — azt sem tudták az emberek, hogy hova legyenek." A magyarok, kivált itt Debreczen és Várad vidékén, Kálvin tanaihoz hajlottak, s 1559 óta már nem annyira a katholi- kusokkal, mint inkább a lutheránusokkal, majd az unitáriusokkal küzdöttek. Ez utóbbiakkal egyik legnevezetesebb vitájok, mely akkor mindjárt nyom- tatásban is megjelent, épen Váradon folyt le (1569) János Zsigmond fejedelem jelenlétében. Mikor pedig Báthory Kristóf fejedelem a jezsuitákat Váradra betelepítette, akkor ismét a katholikusok kerekedtek fölül, s az ellentétek 1587 húsvét vasárnapján útczai vérengzéssé fajúltak. Végre a következő évi meggyesi országgyűlés végzésével, mely a jezsuitákat száműzte, a protestánsok lőnek a helyzet uraivá Váradon. Iskolájok (gymnasium) csakhamar hírre emel- kedett. A legjobb tanárokat alkalmazták benne. Maga a város mindennap más-más polgárember házánál három-négy tál ételt főzetett a szegény tanulók számára. Itt voltak iskolatársak 1580—1583-ban Pázmány Péter és Alvinczi Péter, kik utóbb, mint egy részről a katholikus, más részről a protestáns elvek vezérharczosai, oly elkeseredett vallási vitát folytattak egymással. Majd az iskola mellett Szenczi Kertész Ábrahám nyomdát is állított föl, melynek termékei közül mintegy száz munkát ismerünk ; nagyobb részben magyar nyelvűek. E munkák közül Károli Gáspár Szent Bibliája a kiállítás fényessége által tűnik ki s nyomatása helyéről Váradi Bibliának is neveztetik. Mindez a tudománynak, a nemzeti nyelvnek új lendületet adott és pezsgő életet keltett, melyet az időnkint itt tartott zsinatok, s az erdélyi fejedelmek és fejedelemasszonyok váradi tartózkodásai még fokoztak. Nagyobb művészi alkotásokra ez a zaklatott, örökösen fegyverzajtól visszhangzó kor nem volt alkalmas. Báthory István és Bethlen Gábor fejedelmek sokat építettek Váradon, de munkásságuk csak a vár falainak megerősítésére s benn a várban paloták emelésére szorítkozott. Szent László ős székesegyháza, bár csonkán és elhagyatva, még állt a várban, mikor (1618) Bethlen Gábor fejedelem a vár fölépítését elrendelte.