Seite - 388 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

388 Györgyöt szállították Váradra, ki itt el is húnyt; majd jött a törökök győze- delem-ittas tábora s ostrom alá fogta Váradot. Hasztalan volt a hosszú, hősi védelem, melyben a váradi diákok virága is elvérzett. A megfogyott és kiéheztetett őrség végre szabad elmenetel föltétele alatt kénytelen volt a várat föladni. A lakosok leginkább Erdélybe futottak, hol Torda és Deés városokban találtak menedéket, mint hitték, ideiglenesen, de nem látták többé atyáik örökét. A váradi gymnasiumnak egyik tanítója is, mikor a következő 1661. évben egy kis könyvet adott ki épen Váradnak „Az kereszténység védoszlopának megdűléséről", a czímlapon így nevezi meg magát: „Püspöki János, Váradról elbujdosott tanító". A Várad elvesztése miatti általános megdöbbenést eléggé jellemzik az egykorú Bethlen Miklós- nak eme szavai : „akkor fogadám fel . . ., hogy az hajamot el nem vágat- tatom, valamig Isten Váradot Erdélynek vissza nem adjatt. Ekkor pusztúlt el történelmünk és sok család nagy kárára a káptalani gazdag levéltár, és elpusztúltak a régi Várad utolsó műemlékei, a királyi szobrok is. A török ágyúkat öntetett belőlök. Mikor végre Várad harmincz évi szolgaság után, 1692-ben a törököktől megszabadúlt : vár és város csupán romhalom vaia. Váradot újonnan kellett alapítani, s e föladat most ismét a váradi püspökségnek jutott, mely a törökök elvonúlása után másfél százados szám- űzetéséből visszatért. De a várban már nem foglalhatta el ősi helyét; Olaszi külvárosba szorúlt. Itt építtette azt a kis egyházat, mely akkor egyetlen egyháza volt Váradnak és székesegyháza a váradi püspökségnek. Múzeumokban előfordúl még itt-ott egy kis réz érem, melynek egyik lapján ez áll : In (néha Pro) Necessitate Varadiensi. Ez érem keletkezésének története pedig az, hogy Rákóczy Ferencz 1703-tól 1710-ig ostromoltatta a váradi várat, miközben a várőrség pénz dolgában is nagy szükséget szenvedett. Becker István császári várparancsnok tehát összeszedetett minden rezet és érczedényt s abból verette ezt a pénzt. A hét évi ostrom alatt az a kevés épület is elpusztúlt, a mi a törökök kiűzetése után keletkezett. Várad újraépítésének munkáját ismét élűiről kellett kezdeni. A főnehézség úgy a városnak, mint vidékének csaknem teljes néptelenségében állott. „Az belényesi vidéken kivűl . . . 5—6 falujá- nál, melyekben emberek laknának, nincs több Excellentiádnak" — írja gr. Csáky Imre püspöknek a tiszttartója. Megdöbbentő Várad vidékének azon kori összeírása, mely a községek neve után majd mindenütt azt jegyzi