Seite - 389 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

389 meg: „fölégetve, elhagyatva". Még 1720-ban is csak 216 polgára van a városnak; a vásárok, korcsmák, mészárszékek összes évi jövedelme 200 frt. Nagyobb lendületet adott a város alakúlásának gr. Forgách Pál püspök, ki a mai székesegyház és püspöki palota, valamint az úgy nevezett Káptalan- sor alapjait vetette meg (1752), és pedig nem kevesebb merészséggel, mint genialitással, kivűl a városon, de szép és téres magaslaton. Csatlakoztak hozzá a nemes munkára a káptalan tagjai, jelentékeny áldozatokat téve a város jövője érdekében. Gyöngyösy György, Istvánnak, a költőnek család- A nagyváradi római katholikus székesegyház és püspöki palota. jából, kórházat alapított az Irgalmas-rendűek vezetése alatt; Szenczy István klastromot épített az Orsolya-apáczáknak s abban leányiskolát nyitott; Csik-Rákosi Salamon József árvaházat, Alapy János konviktust állított föl. A szerzetesrendek közül is a premontreiek, pálosok, ferenczesek, jezsuiták, kapuczinusok új klastromok, egyházak, iskolák építéséhez fogtak, de nem a régiek helyén, mert azok legtöbbjének még nyoma sem maradt fönn. A kihalt város ereibe vissza kezdett térni az élet. A hajdani országos hírű váradi vásárok, melyeknek mindegyike két hétig tartott és Brassó keres- kedőivel összehozta a gömöri vashámorosokat és Pestnek, Pozsonynak divatczikk-árúsait, ismét megújúltak, s a régieknél nem kisebb látogatott-