Seite - 397 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

A herpályi csonkatorony. A bihari síkság. Biharvármegye hajdanában Magyarország nagy megyéi közt a legnagyobb volt; területe meghaladta a kétszáz • mérföldet. Azért hívták Bihar- országnak is. Ma már nem a legnagyobb vármegye ugyan, de most is a azok sorában áll. Feliben hegység, feliben síkság. Kellő közepén, a róna és a hegyvidék közti választóvonalon emelkedik kulcsos Nagy-Várad, hét felekezet huszonnégy templomával. Hegyes vidéke jobbára oláh, magyar szigetekkel a Fekete- és a Sebes-Körös mentén, Belényes és Élesd táján. A síkságon csupán a Várad és Szalonta közti földszalagon lakik tömege- sebben az oláhság; egyebütt a bihari lapály magyar lakosságú, még pedig olyan, mely a magyarnál is magyarabbnak tartja magát. A bihari síkság már Árpád-házi királyaink alatt sűrűn lakott vidék volt. A tatárjárás elpusztította ugyan, de csakhamar ismét fölvirágzott, s már a XIII. század végén rakva mindenütt városok- és falvakkal. Az ekkor sarjadt kultúrát az 1514. évi pórlázadás tarolta le, s nem telik bele százötven esztendő, hogy elkövetkezik a török világ, mely e vidékre nézve mintha csak a végitélet lett volna. Szörnyű pusztulásról beszél itt a föld minden göröngye. Aránylag sehol az országban nincsen annyi pusztává lett falu, mint a bihari lapályon, valamint a lakosság „futását" s küzdelmeit jelző