Seite - 400 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

400 E hajdú községek katonai eredete most is leolvasható pecsétjeikről, melyek beszélnek azoknak, kik a czímerek nyelvét értik. Szalontának Bocskai jelképes czímerül adott „egy ágaskodó dühös oroszlánt (családi czímerét), a mint egy kiterjesztett szárnyú, roskadozó sasnak jobb szárnya repülő tollait tépi s szaggatja44. Hajdú-Bagos, Kornádi, Berettyó-Újfalu és Szent-Márton czímerében szintén ott van a Bocskai oroszlánja, Bagó-Sárándéban vitéz- kedésök jeléül a kardos magyar vitéz, Félegyháza, Kaba és Mikepércsében a szablyát villogtató pánczélos kar, Sarkadéban hűsége és önfeláldozása jeléül — mert hisz ez volt leginkább a török torkában — a pelikán, mely három fiát saját keble vérével táplálja. A húsz hajdú község története sokban rokon a kozákokéval. Katonai szervezétök egészen egyenlő, azon világtörténelmi jelentőségű oknál fogva, hogy Bátori István még mint erdélyi fejedelem megismerkedvén a hajdúk szervezetével : a mint lengyel királylyá lett, a kis-orosz kozákokat minden- ben a magyar hajdúk mintájára szervezte, miként ezt Grondski „História belli Cosacco-Polonici" czímű művében leírja. A mint a kozákok Ukrajnában (vagyis szószerint „határszéli tartományban") a Deneper mocsarai között két keresztény hatalom, ú. m. a lengyel és az orosz versengésének tárgyai, s egyúttal a török ellenébe vetett határőrök : úgy állott a Berettyó és Körös sárrétéin lakó hajdúság szintén két keresztény hatalom t. i. a császári ház és az erdélyi fejedelmek birodalmainak határán, mint egyszersmind török elleni határőrség. A kozák végre is maradandóan az orosz szövetségbe lép, mert azzal egy nemzet s egy valláson van; a hajdú szintén, a míg az erdélyi fejedelemség fennáll, azzal tart, mert magyar és református. Öreg Rákóczy György édes fiainak nézte a hajdúkat. Az ó korában vitézkedett Gy'óri Jakab, a szalontai hajdú-mythos főalakja. 1636-ban Madarásznál Szalonta mellett a török megrohanja a fejedelmi hadakat. Es lón Szalárdiként : „rettenetes kopjatörés és nagy kemény viadal", melytől úgy megrettent Várad alkapitánya, Ibrányi Mihály, hogy lóhalálában vág- tatott Váraddá a fejedelmi had tönkre veretésének hírével. A szalontai ember, ha azt akarja mondani: te gyáva! te gyámoltalan! most is így fejezi ki magát: te Ibrányi ! Mert Ibrányival csak a rémület láttatta elveszettnek a csatát, mely voltakép estendig eldöntetlen maradt. Akkor mindkét fél visszahúzódván, farkasszemet nézett egymással az Arany János által meg- énekelt Testhalomná\. Beesteledvén, Győri Jakab hajdúhadnagy hadi cselhez fordul. Háromszáz hajdújával megkerüli az ellenfél táborát s hirtelen dobot