Seite - 401 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

401 üttet. Abban a pillanatban, adott utasítás szerint, minden hajdú a közrefogott török seregre lövi ki fegyverét, s reá veti magát szörnyű rohanással, torka- szakadtából ordítva szokásos hadi kiáltásukat: „Jézus! Jézus!" s „hozzá-hozzá, vitézek!" A zsivajt növelte, hogy a közeli rétségről a lárma hallatára „nagy sűrüséges darvak" nagy sipítással rebbentek föl. A hatás teljes volt. „A meg- rémült török nemzet azt tudá, hogy a fejedelem hadai érkeztek s azok volnának." Menten „hátat adott" a hajdúságnak, s táborát prédáúl hagyva, eszeveszetten rohant a Gyilkosrétnok, hol jó részök vagy az ingoványba veszett, vagy a sarkukban lévő hajdúk fegyverétől esett el. Az a vidék, mely ezúttal megszabadúlt a töröktől, huszonkét év múlva ugyanazon hatalom áldozatáúl esett. A II. Rákóczy György és a porta közt kitört élet-halál harezban „az egész föld ezen alól (Váradtól) — irja Szalárdi — a Berettyótól fogva a Körösök mellett mindenütt porrá tétetett". Azon a tájon máig vagy futás néven emlegetik e szörnyű pusztúlást. A félhold uralma ezentúl már nem sokáig tartott. 1686-ban Szent-Jobb vára ismét keresztény kézen van, s három év múlva már ott tartja Bihar- vármegye a „nagy futás" óta első, szervezkedő gyűlését. 1692-ben Várad is visszakerül s a következő évben végkép kivonul a megye területéről a török; hanem előbb Diószegtől és Derecskétől le a déli határig irtó háborút visz a lakosság ellen, s föléget mindent, mi útjába esik. A múlt század elején újabb pusztúlás éri a megyét. A II. Rákóczy Ferencz ellen küldött szerb katonaság kegyetlenkedik a fejedelemhez szító lakosságon. Különösen sokat szenvedett ez időben Kornádi városa, melynek , népe három ízben hagyta oda tűzhelyét, s egy része végkép kivándorolt. Egyszer azonban ideje-korán értesülvén a komádiak a „vad-ráczok (crude- lissima Rascianorum gens)" jöveteléről : a Kutas gázlóját kaszákkal meg- hányták, s maguk a réti bozótban elrejtőzve, épen akkor rohantak a hátúi is bekerített ráczokra, midőn azok a keskeny gázlón jártak. A megszorított csapatból hírmondó sem maradt. A mészárlás helyét most is vJ?ácz-vágásu- nak hívják. A nem sokára beállott békesség alatt ülte meg utoljára a bihari rónát a föld népe. Végleges elhelyezkedésének kulcsát a török, tatár, rácz, kuruez és labancz dúlás által megriasztott lakosság lélektanában találjuk meg. A mint a várakat: Zsákát, Bajomot, Pocsajt, Székelyhidat, Diószeget, Szent- Jobbot, Szalontát, Sarkadot, stb. kivétel nélkül víz közé építették: úgy a köznép is, egy-egy futás után, falu helyűi rendesen a legegészségtelenebb, M. 51