Seite - 408 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

408 A közép é járja Dérécskén, de már a közeli Péterszegen, s onnét fogva az egész Sárréten a nyilt e. A nép humora tréfás hasonlatokban, éles ellentétek szembeállításában nyilatkozik, például: egyenes, mint az ess (S); felőtözött nagy czifrán, mezít- láb, mint a czigány ; kilencz gémnek egy keszeg ! Még jobb kelete van a kétértelmű mondásoknak, a minők: addig élek, míg akarom (t. i. a karom); ránczos a csizmád, tán szamár-bűrbűl van (szamár, bőrből); vótál-e már Püspök-Ladányba (püspök, Ladányba)? stb. A bihari síkság minőségére nézve általában fekete televény, szikes foltokkal. Az Érmelléken aránylag legtöbb a hasznavehetetlen szántóföld, mert a porszík annyira föladja magát, hogy néhol az érvölgyi szántóföldeket egészen elborítja; a termő réteg alá rejtőző s e miatt többnyire nem is látható vadszík pedig, nem bocsátván át a vizet, megfullaszt minden növényzetet. Az ily fajta földek kivételével, másutt a gyeptörés nehéz munkája rendesen dúsan téríti meg a ráfordított fáradságot. A mocsarak lecsapolása után újonnan feltört ingovány és rétség ingyentermő földje néha és néhol, kivált a Sárréten, 20—30 magot ád. A Hajdú- és Szabolcsmegyére dűlő bihari róna, Derecskétől Mihály- falváig, jó minőségű homok, mely egyebütt csak elvétve fordúl elő s nagy becsben áll. Bogyoszlón, az Érmelléken 14 krajezár egy véka homok. Komádiban a Sebes-Körös hozovány-homokja kereskedelmi czikk, melyet hajókra rakva szállítanak a szintén mereven fekete agyagföldű Békésmegyébe. Keletről nyugatra, egymástól 20—30 kilométernyi távolságban haladó három nagyobb folyó szeli át a bihari síkot. Éjszakon a Berettyó, mellék- folyójával az Ér vizével. Középütt a Várad alatt elfolyó Sebes-Körös. Délen, az arad- és békésmegyei határszélen a Fekete-Körös. Mindezek a Hármas- Körös, illetőleg a Tisza felé igyekeznek, s a megye nyugati határán a köztük levő zugokat mocsarassá téve, alkotják a Sárrétet. E folyók mentén fogjuk bejárni a bihari síkot, kezdve a legéjszakibb Ér vizével, mely névadója az Érmelléknek. Az Ér igen sajátságos víz: se nem folyó, se nem csatorna, se nem mocsár, de mindenikből van benne valami. Nem csak a partja, de medre is telve vízi növénynyel. Szélein sűrűn pállik a békanyál, benne buján tenyészik tömött fürtjével a fú-lencse (a. m. békalencse), a vízi moha vagy hínár, melynek ostorindás nyúlványai finomak, mint a szálahúzott selyem, a bika- tök, a békatür, a vízi bürök és a fölszínen úszkáló kolokán. Az Ér tükre