Seite - 409 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

409 tisztásain egy-egy kéve kard-szabású hadi-gyékény, káka vagy polyvacsukk. A víz fölé emelkedő növényzet általában túlnyomóan kardos levelű, vagyis az itt termő növények nagyobb részének hosszú, kopasz, keskeny és mereven ép-élű levelei vannak. A több ágra szakadó, káka és csáté közt nagy lassan szivárgó Ér vize nedves esztendőkben, példáúl 1879-, 1880-, 1881-ben, kiöntéseivel nagy károkat okozott. Ezért már az 50-es években Pocsajtól fel Székelyhídig 140.000 forint költséggel szabályozták, a 80-as években pedig biharmegyei részének medrét kitisztították. A látszólag hitvány víz kártékony áradásai- nak egyik legfőbb oka, a medrét ellepő sűrű növényzet. A hinár és a kardos formácziójú növények gyökerei összegubanczolódva erősen gátolják a víz lefolyását. Szalacstól csakis télen, mikor a nád le van vágva, folyhat le akadálytalanúl a víz; ellenben nyár derekán, mikor a növényzet legbujább, csak egyes pontokon, főkép a hidaknál folyik némi sebességgel. Vízi malmok fenékgátjai s a tömérdek halfogó vész- és hurcza-gát szintén elősegítik az áradásokat. Az Ér ugyanis a mellett, hogy szárnyasokban, minő a récze, szárcsa, gém, gólya, stb. igen gazdag, halakban is, főkép csukában, kárászban és potykában, bővölködik. A halászok műve a hurczagát, melyet e néven sehol másutt nem ismernek. Vastag fűzfa-karókat meglehetős sűrűn vernek le egymás mellé, még pedig a víz folyásával keresztbe; ezen fűzfa-karók kellő közepére teszik le a hosszú vesszőből font, felül keskeny, alúl tág, trombita alakú hurczát. A hurcza két oldalán sövényszerűen levert karók a halnak útját állják s arra kényszerítik, hogy átbúvót keressen. Vesztire bemegy a hurcza nyílásán, honnét majd csak a halász fogja ki a merítő szákkal; mert a hurcza „kürtője" vagyis előrésze oly alakú, mint a kapot- nyak (asarum Europaeum) levele, melynek kocsánya helyén megy be a hal a hurczába; ez igen szűk átbúvó élben állván, a hal sohasem találhatja meg, s így okvetetlen benn reked. A halfogó hurcza nyílásánál sárból, gyékényből, vízi gyökerekből gátat, lépU készít a halász, melyek nemcsak a halat tartóz- tatják föl, hanem a sok mindenféle giz-gazt, a fenéken képződő vízi mohát, hinárt is, melyek rátapadván a karóra, a vizet sem eresztik át. Az Ér vize épen kétfelé szeli az Érmelléket, melynek egyik fele a most leírt lapály, másik fele gerezd-termő dombvidék. Ez a tövében folydogáló Ér és a Berettyó között, ék alakban dől a síkra, Szalacstól, illetőleg Margitától Félegyházáig. Itt terem az érmelléki bakator, az asztali borok királya. M. 52