Seite - 415 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

415 bogra kötött fekete nyakkendő, nyitva felejtett sűrű pitykés mellény, fekete szűr, melyet nyaratszaka bot végére vetve hord a vállán, s darutollas csárdás kis kalap egészíti ki a marjai és a kereki legény ünneplő ruháját. Túl a Berettyón, törzsökös tölgyerdő mögött, melyet helyenkint fernySnek hívnak, Pocsaj tornyai tűnnek föl. Itt állott, az Ér és Berettyó összefolyásának szögletében, az I. Rákóczy György által 1641-ben építtetett „Rákóczy-váru. Odébb, nyugat felé esik a konyári sós-tó. Látogatott szék- sós fürdőhely, csúzos, köszvényes nyavalyákról igen hasznos. Vegyileg is, Nádvágás. hatására nézve is azonos a palicsi sós-tóval, meg a Gyopárossal, Orosháza mellett. Fürdés közben annyira megsíkosítja a bőrt, mintha szappannal volna bekenve. E tájon, tova Derecskéig, úgy szólván foszlányokra tépik a határt az erek, fokok (t. i. víz-szakadékok), halványok és morotvák (holt vizek), és az itt rónáknak hívott síktavak. A föld színét kellemes illatú székfűvirág lepi el a messze fehérlő szérűk szélén, hol garmadákba söprik a szíksót és salétromot. A jó termőföldet, melynek épen nincsenek híjával, drágán adják. A földbirtok nagy ára biztos jele a nép szorgalmának. Derecskén is drága a föld, mert munkabíró s munkakedvelő népe nagyban űzi a nehéz munkát kivánó hagymatermesztést; híres a derecskei édes-ízű vörös-hagyma,