Seite - 416 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

416 melyet cziku-számra, tusáját összekötve, visznek a vásárra; úgy szintén bőven termeszt kerti bort, jóféle sáfrányt, murokrépát, petrezselymet. A derecskei határon, jó részt össze-vissza, de néhol szépen sorakozva, 24 apró halom domborodik. A kabai út mentén mértani egyenes vonalban, egymástól egyenlő távolságra állnak: a Boldogasszony halma, a Nagy- és Kis-Botos, a Jeremiás és az Égető-halom; túlsó felén a Pergelő-hát, a Bak halma és a Sámson-halom. A szomszéd Sárándon megint hét halom emelkedik, melyek a közepükön be vannak horpadva. Atalában ily csekély magasságú, oldalukon meneteles halmok megyeszerte nagy számmal fordúlnak elő s gyűjtő névvel /aposdombo k-nak, kun- vagy Sr/ia/mok-nak neveztetnek. Ezek kétségkívül, egynehány kivételével, egyszerűen a róna kidudorodásai, a földszínének mondhatni természetes bibircsói. Erre vall az, hogy a föld minősége a halmokban s a mellettük lévő lapályon teljesen egyező; a rétegzet nincs megszakítva, tehát hányt földről nem lehet szó, és pedig annál kevésbbé, mert körülöttük gödörnek vagy ároknak semmi nyoma. Hogy némely helyt határvonalba esnek, mint pl. Derecskén a Szőke-halom: inkább csak esetleg; hogy annyi köztük a Sátor-, Ör-, Les-, Tábor-, Akasztó- és Temető-halom : az csak azt jelenti, hogy a nevökben jelzett czélokra csakugyan használtattak, a mint mindenhol, ha lehetséges, dombra teszik az őr- és leshelyet, ott ütik föl a sátort és a tábort, ott megy végbe az akasztás, s ott van a kálvária vagy temető. Aránylag igen csekély a kézzel hányt Testhalmok (tumuli) száma, melyek embercsontok és fegyver- csonkok gazdag lelhelyei. Derecske alatt, a Berettyó és a Kis-Körös mellékén kezdődik a tulajdonképeni Sárrét. Henczida és Gáborján határában rengő kalászos búzaföldek váltakoznak sárkereppel és bodorkával tarkított selyemrétekkel. A másutt kevésre becsült búzaszalma, itt igen keresett czikk s csapás ha megtarkúl. Mert, kivált a henczidaiak, az 3sz kopasz búza szalmájából — a mely nem kalászos — vékony hét ágra, kilencz, vagy nagyon finom szal- mából tizenegyágra is, mesterileg fonnak kalapokat. Ezt Váradon az úri-rend is hordja. Fel is teheti, mert a henczidai szalmakalap igen formás, s a jobb minőségű oly könnyű, hogy huszonkettő esik egy kilóra. A színe is megteszi, mert a kész kalapot ügyesen füstölik kénkővel; csak a símításban járatlanok. A szomszéd Bojton szekérkast és méhköpűket köt a szorgalmas lakosság. Az anyagot bőven adják a Kis-Körös szakadékjainak hancsokok-VdX meg- földelt gátjai tövén buján sarjadzó fűzfák. A Berettyó szabályozott részét