Seite - 419 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

419 pocsolyák, buján tenyészik bcnnök a gyilkos csomorika, a mérges bolonyik, az elecsfű, a vízi petrezselyem, a nadálytő. Ezek mellett sárga növények egész raja lepi el a mocsarat. Általában kevés változatosság van a Sárrét növényzetében, mely többnyire csoportosan sarjad, és jobbára sárga-színű. A sár és a sárvíz milliárdnyi állat éltető eleme. Soha sincs zaj nélkül : apró vízi férgek, csúszómászók és madarak mozgásától és hangjaitól egyre morajlik. Rák, teknősbéka, nadály, ló-piócza bőven fordúl elő ; hajdan még több volt. Nagy hírre emelkedett a kornádi rák úgy, hogy ez lett a falu büszkesége : régi templomuk karzatán négy nagy vörös rák pompázott. Halászatra indulás a czirkói réten. Mindkét Sárrét halakban igen gazdag. Még az elszigetelt teknő alakú állóvizes vízmedrekben is ott pipál egy-egy hal, ha más nem, a hitvány bobály (Umbra canina). A Sebes-Körösben néha kecsege is akad. Gyakori a csík és a kárász, mely csak álló vízben tanyázik; továbbá a potyka, ezompó, hihal\ harcsa, csuka, süllő, sigir, mely Bakonszegen dóber, czigány- hal — mert czigánynak való, húsa nem jó — sa keszeg legtöbb fajtája. A sárréti halászat legérdekesebb módja a vészlés. Az erek folyását száz-kétszáz lépésnyire, a vízből egy láb magasan kiálló nádkerítéssel fogják el, melynek hosszában, egymáshoz két-három ölnyire van fölállítva a vészek kacskaringós nád-építménye. Hasonlítnak ezek az érmelléki hurcza-gáthoz ; csakhogy ezekben nem kürtőnek, hanem zsáknak — Irászon vesznek — hívják a halat fogságba ejtő készüléket. Megesik, hogy egy-egy ilyen zsákba 53*