Seite - 420 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

420 mázsaszámra hull a hal. Ismeretes halász-szerszám még a tesziveszi vagy lesi: hosszú rúdon fityegő, keresztbe kötött hajtott abroncs négy végére kifeszített háló ; továbbá a golyóbis-háló, a horog vagy pedzò, mely jólpedzi (vagyis jól fogja) a halat, és a tavakban használt tapogató. De mi a sárréti halászat a sárréti vadászathoz képest! Erről, érdeme szerint, külön lesz szó e munkában. Nem vágok hát elébe. Elég legyen annyit említenem, hogy kócsag, daru, vízi bika, a gémek, ruczák és sirályok tömérdek fajtája, szárcsa, vöcsök, libucz, kárakatona, vízi tyúk, halász-sas vagy halász-farkas (másutt fekete szalonka), stb. lepi el ezrivel a nádat, bozótot, mocsarakat. Ezek után éltek még nem rég — százával — a pákászok, a míg t. i. megélhettek. Ma már igen kevesen vannak. A pákász nem túrja a földet, napszámba se jár, hanem a kész után nyúl, azaz pákászkodik, csónakon csáklyázva a nád-sikátorok között, egész addig az ormágyig, hol nád-kuny- hóját fölütötte. Csíkász, tőrész, halász és vadász egy személyben. Estenden lesbe áll a vakvarjúra, a vasgémre s a drága tollú, nehezen elejthető kócsagra; lószőrből sodrott tőrhurkokkal ejti meg a nagyobb szárnyasokat. Puszta kézzel szedi a nadályt, ezombtövig fölgyűrt gatyában gázolván a vizet. Tavaszszal nagy tapintattal keresi föl a libák, ruczák, szárcsák és szalonkák fészkeit, hogy elszedje tojásaikat. A vadliba és tőke-rueza tojásait eladja a környékbelieknek, kik e madarakat kiköltetvén, udvarukon vagy a gyepen tartják, ép úgy, mint a szelíd libákat. A pákász, mint ezermester, maga köti vészeit, vesszőből font, födeles véterzit és csíkászó varsáit; kúpokba gyűjti a nádat; lábas jószág is van a kezén, kivált sertés, melyet jól tart hallal, csíkkal, gyékénybend'òvel; vadá- szok kalauza, olykor megbízott s valóban megbízható gyűjtője a természet- búvároknak. Szóval e lápi ember sok mindenbe kap, de sok mindenhez ért is. Mintha minden tehetsége szemeibe s füleibe szállott volna, mindkettő oly éles, mint akár a vadmadáré, melynek természetét jóformán magára ölté. Ért is a vízi madarak nyelvén, s ismeri nemcsak testi formájukat, de minden szokásukat is. Kulcsa van az időjárás rejtélyeihez : fölnéz az égre s meg- mondja hány óra; a csík ficzkándozásáról megérti, hogy égiháború készül. Bizton jelöli meg a szél irányát: beböki a mutató újját a nyeldeklőjéig, hogy jó nedves legyen, s aztán kitartja a feje fölibe, hogy a szél érje. A pákász-világ immár mondhatni egészen elenyészett. Elpusztúlt a Nagy-Sárrét, a Kis-Sárrét még jobban megvan, de vasút megy bele, mely