Seite - 424 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

424 font halfogásra szánt tapogatót emel, melyet peremén, oldalán és, hogy a vesszők ki ne töredezzenek, alsó részén is korczvesszö szorít össze kör formára. Mellette egy ködmönös gyermek ül füles varsát nyalábolva. Mankós evezőt markol a következő és a hajó faránál álló legény; kalap- juknál gémtoll-bokréta. A negyedik alak, felül négyszögletű, fenyőfa-kámvás, alul szintén karikába font tapogatóra támaszkodik, a kámva alatti hagyásba, vagyis a marok számára meghagyott résbe dugva kezét; vállán tolórudat vagy csáklyát emel. Egy báránybőr sapkás öreg ember, mellére kötve viszi a fűzfa-kasornyába font csíkkabakot, a melybe majd a csíkokat döntik. Melléje, a ladik fenekére krinolin formájú kávás tapogató van állítva, mely- nek teteje csúcsos, hogy szárítás végett ráhúzhassák a cs/kkast, s nyitott, hogy benyúlhassanak rajta. Erre van vetve a rúdra fűzött gyalomháló, melynek végén háló-suly gyanánt alkalmazott jó nagy darab kő fehérlik. Végűi az, a ki foghegyre vágja a pipát szájában, két egybeillesztett tölcsér idomú csíkkast szorít hóna alatt. A Kis-Sárrétet átvágó Sebes-Körös vonalán, víz ellenébe haladva, súlyos, eresztbs búzát termő (a mely t. i. nyomtatáskor bőven ereszti a szemet) helységek: „kenyeres" Okány, Zsadány, Ugra és „kényes" Harsány tünedeznek föl egymástól körülbelül egyenlő távolságban. Körösszeg-Apáti mellett esik a körmös di puszta (a középkorban népes község), mely országos hírnévre tett szert a gróf Csáky-család itteni faj-gulyája által. A 40-es évek- ben Kolárszky nevű gazdatiszt gondozása következtében nőtte ki magát a 700 darabból álló gulya, czímeres és nagytestű jószágban páratlanná nemcsak nálunk, de mondhatni egész Keleti-Európában. Villás szarvú, és csaknem háromszögletes fejű teheneinek lebernyege térdöket verte; igen fényes körmökben végződő vastag lábaik, mély és kerekded hasuk, rend- kívül széles keresztcsontjaik, farukon vápás, egyébként vízszíntes hátuk nagy erőre vallott. Oláh, orosz és lengyel kereskedők gyakran el is láto- gattak értök Körmösdre, s egy-egy tehénért száz aranyat, bikáért ezer pengő forintot örömest megadtak. Jelenleg e tájon a juhtenyésztés is virágzik. Nád-karámok láthatók szerteszét a környékbeli pusztákon, melyek ajtótlan nyílásába, a mint az örvös juhászkutya betereli a nyájat, toriaszúi odadől a juhász, lompos subájába takarózva. Juhnyíráskor előbb megfüröszti, aztán térdei közé kapja a juhász a jószágot, s üstökétől farka hegyéig lehántja róla a gyapjat, mely annyira zsíros, tömött és összeálló, hogy lenyírottan is egy darabban marad, úgy hogy bundaként lehetne ráadni a juhra.