Seite - 427 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

427 A kiváltságaira büszke „szabad hajdú fészek" légköre fejleszté ki Arany Jánosban azt az erős történelmi érzéket, mely írói egyéniségének egyik legkiválóbb vonása. Mert Szalonta légköre telve van a történelmi elem kultuszával. A hajdú-ivadék szeretettel s büszkeséggel ápolja múltja emlékeit. „Én a szalontai mondákat — így ír a költő — nem már felnőtt koromban, de zsenge gyermekségemben, főleg apámtól hallottam." Arany emlékének van szentelve Szalontán a gymnasiumban az úgy nevezett Arany-szoba, mely zsúfolásig megvan rakva reá vonatkozó emléktárgyakkal. Barabás festette arczképe, bútorai, általa használt különböző tárgyak, művei, számos kézirata, a ravatalára tett koszorúszalagok, stb. foglalják el a helyiséget. Szalontának éjszaknyugatra legközelebbi szomszédja Geszt magyar falu. Ékesíti a helységet Tisza Kálmán kastélya, melynek éjszakkeleti szárnyát a múlt század elején a jezsuiták, többi részét a század végén Tisza László, a volt miniszterelnök nagyapja építtette. A kastély Mansard-tetejű homlokzatá- nak középső része emeletes ; oszlopoktól tartott erkélyére rúgó ablakai fölött oeils de beuf-fel ellátva. Túlsó felén, emelt térfok néz a tágas parkra. A csínos és kényelmesen berendezett kastély alakú; egyik szárnya nincsen kiépítve. Ettől keletre és éjszakra terűi el a tágas park, melynek egy része szőlőskert. Gesztnek a neve azt adja tudtunkra, hogy valamikor erdős, berkes hely lehetett; ma itt sincs több fa, mint a szomszéd községek határain. De Geszthez tartozik a „Tetemre hívás"-ban megénekelt „radványi sötét erdő". Erdősebb, bokrosabb, bár egyre kopaszodik, a Szalontától dél-keletre eső táj, hol ennek előtte nagy kondákba gyűjtve makkoltatták a baris-szbrü (szürkébe menő rőt sertéjű) szalontai híres faj-disznókat. Itt van Árpád\ melynek szorgalmas magyar népe, megyeszerte híres és keresett favillákat, jármokat készít. Azelőtt a szerszámfa kikerült a falu határából; ma a messze távolban dalmahodó hegyek közé, néha egész Belényesig kénytelen menni az árpádi ember, hogy alkalmas fára tegyen szert. Erektől megszaggatott buja irtványi földeken, erdők s berkek között ereszkedünk le a Fekete-Körös völgyébe. Közel vagyunk már hozzá: egy fűzfa csoport közepéből magas fehér torony rozsdásodó bádog teteje pontosan megmutatja a víz irányát. Azt is, meg még inkább a víznek elementáris erejét. Az elhagyott torony, sírköve egy alig tíz évvel ezelőtt a Körös romboló árjától a földszínéről teljesen elsöpört nagy magyar református falunak, Bél-Zerindnek. Tőszomszédja Tamásda, a Fekete-Körös partján, románkori érdekes templomtornyával. E hatalmas épület bevakolva soha 54*