Seite - 429 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

A Fehér-Körös töltései. A Hármas Köröstől a Marosig. Békés. Az Alföldnek azon a vidékén, hol a Fehér-, Fekete- és Sebes-Körösök összefolynak s aztán a Berettyót is magukba véve egy folyóvá egyesülnek s közös mederben küldik odább vizeiket a még jó távol eső Tisza felé, terűi el Békésmegye, melyet ezen földrajzi fekvésénél fogva a szomszéd Bihar- megye ide szögellő délkeleti részével együtt hajdanában „Körösközu-nek is szoktak volt nevezni. Békés nevének eredetéhez egy hagyomány azt a regét fűzi, hogy a hunoktól hátramaradt székelyek a Fehér- és Fekete-Körös összefolyásánál találkoztak a honfoglaló magyarokkal s velők szövetséget, békét kötöttek. Hogy e vidék már a történelem előtti korban sem volt lakatlan, azt a békésmegyei múzeumban összegyűjtött kőkori emlékek és agyagedények, továbbá a bronz eszközök, díszítmények, fegyverek, különösen pedig az avar bronz sisak tanúsítják. Békésmegye lakossága már az Árpádok korszakában részint pásztor- kodással, részint földmíveléssel foglalkozott. Erre utasították a vidék termé- szeti viszonyai, a folyók partjainál elterülő mezők, erdők, nádasok, rétek és mocsarak.