Seite - 447 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

447 legnevezetesebb helyére, Boros-Jerìòbe, hol a Fehér-Körös alsó folyása kedődik, s dél felé az Erdőhát végződik. A folyó jobboldalán emelkedik Boros-Jerìò vára, melyet a XVII. szá- zadban Erdély egyik kulcsának tartottak, s mely néha Európa figyelmét is magára vonta. A törökök addig, míg a magyar Alföldet el nem foglalták, Erdély ellen intézett támadásaikat rendesen a Vaskapun át (aTemes, Bisztra s a hátszegi völgy és a Sztrigy mentén) intézték s be kellett érniök ez útvonallal akkor is, mikor Temesvárt (1552) szintén megszállották. Gyula A kisjenői parkból. elfoglalásával (1566) azonban hatalmukba ejték a Fehér-Körös középső szakaszát is, és azon voltak, hogy most már a Fehér-Körös és Maros völgyén fölfelé törjenek útat Erdélybe. Századok óta a Maros mentén vitt oda a legfőbb hadi és kereskedelmi út; annyival inkább sajnálniok kellett, hogy e vonal kulcsát, Lippa várát, a XVI. században aránylag csak rövid ideig bírhatták. A Fehér-Körös völgye viszont, melyet Déva felé a Marossal a fejedelmek által kitűnő karban tartott Kaján-út kötött össze, egy részt szintén mint hadiút, más részt mint az erdélyi aranyvidék kellő közepébe vezető vonal volt kiválóan fontos. Ennek kijárásánál őrködött Boros-Jenő vára. Az e tájról és Lippa felől Erdély felé beküldött két hadoszlop egyesűlé-