Seite - 452 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

452 A világosi hegy oldalán annyi szépet és jót halmozott össze a természet, hogy valóban nagy élhetetlenség volna az embertől, ha parlagon hevertetne ennyi kincset. Erdők, bányák, szőlőskertek állanak első helyen. A délvidék regényes hegyeit dúsan fedő rengetegekben kedvtelve vadászgatott már Róbert Károly és Mátyás király is, míg csak hazatérésre nem szólította őket a bulcsi apátság harangja: a „buksi bikau. E tölgy- és bükkerdőségek a kincstár, az éjszakiabbak magánosok birtokaihoz tartoznak. Emezek mindent elkövetnek, hogy mentül jövedelmezőbbekké tegyék pagonyaikat. Fűrészmalmok, parkett-gyárak a műipar czéljaira, a napszámosok fejszéi pedig tüzelőanyag és épületfa nyerése végett irtogatják. Az arany- és ezüst- bányák el vannak hagyatva, a vas és mangán, valamint épület- és fedőkövek fejtése azonban elég jutalmazó. Legjutalmazóbb mégis „az aranykalászszal ékes rónaság". Ékes volt vele már az avarok korában is, kik szentannai körsánczuk, „ gyűrű tt-jök mögé hordták össze rablott kincseiket, melyekből 1888-ban egy szép arany- koszorú került napfényre; külső sánczaik között pedig földmíveléssel és barom tenyésztéssel foglalkoztak. Pedig még néhány évtizeddel ez előtt is erdők borították e vidék nagy részét. Aradmegye czímerében ezüst mezőben két vörös oroszlán egy gyökerestűi kiszakított szilfát tart; s e szilfa egészen a legújabb időkig azon helyen állt, hol a Szent-Annáról Világosra menő út Galsa felé kiágazik. A német nép kiválóan ezt a fát nevezte 67///nak. Aránylag nem régen történt, hogy a tulajdonos kincstár e hatalmas erdő- ségeket a földmívelés érdekeinek föláldozta. S ma a szentannai svábok mezei munkásságát dicsérettel említhetjük. Jól használták ők azokat a nagy kedvezményeket, melyeket telepítésök alkalmával kaptak ; sőt nem érik be saját, terjedelmes határukkal, hanem más vidéken is szívesen bérelnek. Altalános is a jó mód. Legutóbb példáúl egy egyszerű földmíves 12.ooo forint költséggel egymaga állíttatta föl a Szentháromság szobrát a szentannai szép templom előtt. A síkon lakó románok szintén vagyonosabbak, s műveltség dolgában is többet haladtak, mint hegyvidéki rokonaik. Világostól délre borházakkal (kolnákkal) beépített hegyoldalban foly- tatjuk útunkat Kovaszinczon, Kuvinon és Gyorokon keresztül Ménesxz, melynek vörös borát már a század elején Homeros nektárjához hasonlította és kellemes édességű bornak nevezte egy jeles földleíró, Schwartner. Ménesen s a Hegyalján már a XII. század végén is volt bortermesztés, a vörösaszú készítése azonban csak 1709 táján kezdett divatba jönni.