Seite - 453 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

453 Elhírlelték, hogy, mint Tokajban, aranyporos fürtöket is találtak; aranyat azonban csak 1783 óta hoz a tulajdonosoknak e bor, mert ekkor kezdték Anglia s 1841 óta Amerika felé kereskedésbe küldeni. Közmondássá lett, hogy „tokajit a betegnek, ménesit az egészségesnek"! A vörös aszúnak kellemes, szegfű-illata és igen jó zamata van. 4—5.000 hektoliter aszú s 3—4.000 hektoliter máslás készül évenkint e borból, mely, Vörösmarty szerint, „setét, mint a czigányleányKelendő a világos aranysárga színű ménesi is, melyet savanykás íze, kitűnő zamata, tükör-tisztasága és jó illata miatt kedvelnek. Együtt véve 60—70.000 hektoliterre teszik a ménesi bortermést. A szőlősgazdák itt a karikásmívelés barátjai ; olyan fajta szálvesszőket eresztenek, mint példáúl a rajnavidékiek, csakhogy az évenkint megkímélt egy-két szálvesszőt még hosszabbra hagyják s nem vízszintesen, vagy félívre nyújtják a másik tőke felé, hanem a sor irányában saját karójához egyiket fölfelé, a másikat lefelé fordítva, egész ívre hajtják meg s két helyen is megkötik rafiával, fűzfavesszővel, vagy sással. A szőlőmívelés helyes módjára most a Mária-Terézia-hegyen fölállított vinczellér-iskola tanítja a népet. Keresett vörösbora van Pau/isnsk is, a hol a Maros már teljesen a síkságra ér. Innen a Maros völgyén lefelé Csicsérnél, G/ogováczniX egy-egy régi apátság romját oldalt hagyva, csakhamar Aradra érkezünk. Nyolczadfél százados a múltja, mégis egészen iljú városnak látszik Arad. Az első szabad kir. város ez, mely az idáig ötszáz kilométernyi útat tevő Marosnak az Alföldre való kilépésénél keletkezett; és talán az egyetlen, mely helyet cserélve is megtartotta nevét. Glogovácz népe most is mutogatja azt az öt halmot, melyek éjszakról dél felé szabályosan sorakoznak egymás mellé s melyek a monda szerint úgy keletkeztek, hogy a vándorútra kelt öt óriás-királyfi, botja segítségével itt tisztította le a bocskorára tapadt sarat, mi annyi volt, hogy mindegyik bot mellett egész halom támadt. Mások szerint azon halmokon voltak kifeszítve Vak Béla sátrai, midőn azt a híres országgyűlést tartotta, melynek 68 főúr esett áldozatúl. (Az öthalom képét már a jelen kötet 153. lapján közöltük.) Nyolcz kilométerrel odább nyugatra szintén emelkedik egy kis halom; tetején gránit obeliszk áll, melyre tizenhárom név s az 1849. évszám van bevésve. E halmok közt mozog Arad nyolczadfél százados története. S a történelemmel, az idővel együtt mozdúlt tovább és haladt is valóban a város. Mert a régi Arad a mai Glogovácz helyén feküdt. Régmúltjából csak az öt halom, meg