Seite - 458 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

458 Aradról a vicinális vasúton érdekes kirándulást tehetünk Ötvenesre, melynek mintagazdaságában készítették e vidék első vasekéit; onnan a már említett gazdag Szent-Annán át keressük föl Simándot, mely a hajdani Zarándnak egyik legélénkebb és históriás énekekben is gyakran emlegetett helye volt. XVI. századi krónikák emlékeznek e helyen állandóan letele- pedett czigányokról, kik talán egész Európában itt barátkoztak meg először a községi élettel. A róluk szóló leírás sokban hasonlít a gersaui (svájezi) koldúsgyűlésekhez, a „Gaunerkiltu-hez. Most román a lakosság nagyobb része, mint Nadabon, Erdőhegyen, Székudvaron, Siklón, Ottlakán, Kétegyházán, Kurticson (a hajdani Kurta-egyházon) és Mácsán, de a románok később költöztek be, ép úgy, mint az eleki, szentmártoni, szentannai és panádi németek. Az elekieket garasos sváboknak csúfolják, mert Elzászból és Württembergből csak 7 krajezár fejváltság lefizetése után engedték őket távozni; s Eleken most 28, Szent-Annán pedig 13 virilista tagja van a megyei bizottságnak. A németek mind római katholikusok, kiknek egyik nagy ünnepe a templomszentelés napja, a „Kirváj" (Kirchweih). Ilyenkor minden ház egy-egy kocsma; a piaezon pedig fújja a banda déltől éjfélig. Táncz közben egy kis bárányt, meg egy fekete selyemkendőt sorsolnak ki az úri vendégek közt. A nyertes pár forintot fizet a nyereményért, s ha gavallér, még a bárányt is visszaadja. így azután van vacsora is és a zene is kifizetődik. Zenére már a gyermekeket tanítják és zenekarukat nemcsak községök- ben, hanem Aradon és a szomszédos városokban is fölléptetik. Sőt a magyar- ruhás szentannai fiúk zenekara Európaszerte elismerést aratott. A nép „rotyogó bandáu-nak híjjá, mert fő hangszerök a trombita. A magyar ember czigányzene mellett mulat, a román azonban csimpolyaszó, vagy egy szál hegedű mellett is eljárja a zsokátát. A budapest-aradi vasútvonaltól nyugatra a Száraz-érig, mely egészben véve azzal egyközúleg halad, általában véve magyar a lakosság. A Száraz-ér jobboldalán egyik tanya a másikat éri. Iratos, Kevermes, Dombegyháza (hol Attila sírját gyanítja a nép), Kamarás, Bánhegyes és Kovácsháza körül jó módra valló tanyák sorakoznak egymás mellé. Egy talpalattnyi tér sem maradt itt míveletlenűl és az az élénkség, mely éjszakon Tót-Komlós, középütt Batonya s délen Pécska piaczain szokott mutatkozni, eléggé bizonyítja, hogy a termés el is kél. Sehol sem oly jellegzetes a magyarság, mint Pécskán. Jómódú, fényűző nép. A fehér cseléd azt hiszi, csak akkor feszít igazán, ha 13 szoknyát