Seite - 458 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2
Bild der Seite - 458 -
Text der Seite - 458 -
458
Aradról a vicinális vasúton érdekes kirándulást tehetünk Ötvenesre,
melynek mintagazdaságában készítették e vidék első vasekéit; onnan a már
említett gazdag Szent-Annán át keressük föl Simándot, mely a hajdani
Zarándnak egyik legélénkebb és históriás énekekben is gyakran emlegetett
helye volt. XVI. századi krónikák emlékeznek e helyen állandóan letele-
pedett czigányokról, kik talán egész Európában itt barátkoztak meg először
a községi élettel. A róluk szóló leírás sokban hasonlít a gersaui (svájezi)
koldúsgyűlésekhez, a „Gaunerkiltu-hez. Most román a lakosság nagyobb része,
mint Nadabon, Erdőhegyen, Székudvaron, Siklón, Ottlakán, Kétegyházán,
Kurticson (a hajdani Kurta-egyházon) és Mácsán, de a románok később
költöztek be, ép úgy, mint az eleki, szentmártoni, szentannai és panádi
németek. Az elekieket garasos sváboknak csúfolják, mert Elzászból és
Württembergből csak 7 krajezár fejváltság lefizetése után engedték őket
távozni; s Eleken most 28, Szent-Annán pedig 13 virilista tagja van a
megyei bizottságnak. A németek mind római katholikusok, kiknek egyik
nagy ünnepe a templomszentelés napja, a „Kirváj" (Kirchweih). Ilyenkor
minden ház egy-egy kocsma; a piaezon pedig fújja a banda déltől éjfélig.
Táncz közben egy kis bárányt, meg egy fekete selyemkendőt sorsolnak ki az
úri vendégek közt. A nyertes pár forintot fizet a nyereményért, s ha gavallér,
még a bárányt is visszaadja. így azután van vacsora is és a zene is kifizetődik.
Zenére már a gyermekeket tanítják és zenekarukat nemcsak községök-
ben, hanem Aradon és a szomszédos városokban is fölléptetik. Sőt a magyar-
ruhás szentannai fiúk zenekara Európaszerte elismerést aratott. A nép
„rotyogó bandáu-nak híjjá, mert fő hangszerök a trombita. A magyar
ember czigányzene mellett mulat, a román azonban csimpolyaszó, vagy egy
szál hegedű mellett is eljárja a zsokátát.
A budapest-aradi vasútvonaltól nyugatra a Száraz-érig, mely egészben
véve azzal egyközúleg halad, általában véve magyar a lakosság. A Száraz-ér
jobboldalán egyik tanya a másikat éri. Iratos, Kevermes, Dombegyháza
(hol Attila sírját gyanítja a nép), Kamarás, Bánhegyes és Kovácsháza körül
jó módra valló tanyák sorakoznak egymás mellé. Egy talpalattnyi tér sem
maradt itt míveletlenűl és az az élénkség, mely éjszakon Tót-Komlós,
középütt Batonya s délen Pécska piaczain szokott mutatkozni, eléggé
bizonyítja, hogy a termés el is kél.
Sehol sem oly jellegzetes a magyarság, mint Pécskán. Jómódú, fényűző
nép. A fehér cseléd azt hiszi, csak akkor feszít igazán, ha 13 szoknyát
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (2), Band 9/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország II (2)
- Band
- 9/2
- Autor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1891
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.27 x 21.86 cm
- Seiten
- 390
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch