Seite - 460 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2
Bild der Seite - 460 -
Text der Seite - 460 -
460
vesz egymás tetejébe, nyakára pedig tenyérnyi széles csokrú szalagot tesz,
mi olyanformának mutatja, mintha feje egyenesen a vállaiból nőtt volna ki.
A legények egyszerű dolmányban járnak s általában szorgalmas, munkás
fiatal emberek. A szegényebbek az aradi tanyákon és a Temes vidékén
egyenként és csoportosan szívesen vállalnak munkát. Ezt tudva, a gazdák
messzebb vidékekről is fölkeresik Pécskát a cselédszegődtetés idején. Új-évkor
és Szent-György-napján a szolgálatot keresők tömegesen gyűlnek a piaczi
nagyvendéglő elé, hol az úgy nevezett cselSdvásárt tartják. Ilyen érdekes
szokás az is, hogy Pécskán a legény már szinte magáénak tekinti a vele
eljegyzett leányt; ott hál a leányos apa szobájában s őrzi a leányt, hogy
más el ne szeresse. Egymáshoz való viszonyaikban különben az ifjak szigorúan
illedelmesek. A földnek e vidéken sehol sincs olyan ára, mint Pécskán s nem
egy parasztgazda áll egy-két százezer forintig. Mintaszerűen berendezett
tanyáikon lépést tartanak a mezőgazdaság haladásával; gazdasági és más
lapokat olvasnak; sok tagja van a gazdasági és méhészeti egyesületeknek,
s igyekeznek meghonosítni minden jóravaló újítást; csakhogy előbb kipró-
bálják. Pécskán ma már alig van eladó föld; a módos földmívesek tehát
házépítésbe kezdik fektetni pénzök egy részét s városukat egészen úrias
külsejű házakkal díszítik. Ezek sorából büszkén emelkedik ki a román ízlésű
templom, e vidék legszebb temploma, mely a legközelebbi években épült
s fényes bizonysága, mennyire megőrizte a nép az emlékszerű művek iránti
szeretetét, melyek hajdan épen nem voltak ritkák e vidéken, míg a törökök
el nem pusztították.
Mind a pécskaiak, mind a peregiek újabb telepesek s jobbadán tős-
gyökeres magyarok. 1735-ben Pécskán rácz lázadást támasztott Szegedinecz
Pero, a marosmenti szerb határőrök ezredese. Mikor azonban Mária Terézia
idejében e határőrséget polgári igazgatás alá rendelte az 1741. évi XVIII.
törvényczikk, az elégedetlen határőrök egy része 1752-ben kiköltözött
Oroszországba, hol a jekaterinoszlavi kerületben Kievtől Ocsakovig Új-
Szerbiát alapították s új gyarmataikat az aradi síkság helységeiről (Kuvin,
Glogovácz, Pécska, stb.) nevezték el. Helyökbe magyarok, románok és
németek költöztek. Gyorokot, mely ma csinos mezőváros, már 1743-ban,
s legújabban 1886-ban (Bukovinából visszatelepedett magyarok), Pécskát
1753-ban, Pereget pedig, mely 1241-ben, a tatárjárás idején, a krónikaíró
szerint, nagy német város volt, 1787-ben magyarok szállták meg. Glogo-
váczra, Panádra, Pankotára, Szent-Mártonra, Szent-Annára, Elekre németek,
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (2), Band 9/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország II (2)
- Band
- 9/2
- Autor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1891
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.27 x 21.86 cm
- Seiten
- 390
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch