Seite - 460 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

460 vesz egymás tetejébe, nyakára pedig tenyérnyi széles csokrú szalagot tesz, mi olyanformának mutatja, mintha feje egyenesen a vállaiból nőtt volna ki. A legények egyszerű dolmányban járnak s általában szorgalmas, munkás fiatal emberek. A szegényebbek az aradi tanyákon és a Temes vidékén egyenként és csoportosan szívesen vállalnak munkát. Ezt tudva, a gazdák messzebb vidékekről is fölkeresik Pécskát a cselédszegődtetés idején. Új-évkor és Szent-György-napján a szolgálatot keresők tömegesen gyűlnek a piaczi nagyvendéglő elé, hol az úgy nevezett cselSdvásárt tartják. Ilyen érdekes szokás az is, hogy Pécskán a legény már szinte magáénak tekinti a vele eljegyzett leányt; ott hál a leányos apa szobájában s őrzi a leányt, hogy más el ne szeresse. Egymáshoz való viszonyaikban különben az ifjak szigorúan illedelmesek. A földnek e vidéken sehol sincs olyan ára, mint Pécskán s nem egy parasztgazda áll egy-két százezer forintig. Mintaszerűen berendezett tanyáikon lépést tartanak a mezőgazdaság haladásával; gazdasági és más lapokat olvasnak; sok tagja van a gazdasági és méhészeti egyesületeknek, s igyekeznek meghonosítni minden jóravaló újítást; csakhogy előbb kipró- bálják. Pécskán ma már alig van eladó föld; a módos földmívesek tehát házépítésbe kezdik fektetni pénzök egy részét s városukat egészen úrias külsejű házakkal díszítik. Ezek sorából büszkén emelkedik ki a román ízlésű templom, e vidék legszebb temploma, mely a legközelebbi években épült s fényes bizonysága, mennyire megőrizte a nép az emlékszerű művek iránti szeretetét, melyek hajdan épen nem voltak ritkák e vidéken, míg a törökök el nem pusztították. Mind a pécskaiak, mind a peregiek újabb telepesek s jobbadán tős- gyökeres magyarok. 1735-ben Pécskán rácz lázadást támasztott Szegedinecz Pero, a marosmenti szerb határőrök ezredese. Mikor azonban Mária Terézia idejében e határőrséget polgári igazgatás alá rendelte az 1741. évi XVIII. törvényczikk, az elégedetlen határőrök egy része 1752-ben kiköltözött Oroszországba, hol a jekaterinoszlavi kerületben Kievtől Ocsakovig Új- Szerbiát alapították s új gyarmataikat az aradi síkság helységeiről (Kuvin, Glogovácz, Pécska, stb.) nevezték el. Helyökbe magyarok, románok és németek költöztek. Gyorokot, mely ma csinos mezőváros, már 1743-ban, s legújabban 1886-ban (Bukovinából visszatelepedett magyarok), Pécskát 1753-ban, Pereget pedig, mely 1241-ben, a tatárjárás idején, a krónikaíró szerint, nagy német város volt, 1787-ben magyarok szállták meg. Glogo- váczra, Panádra, Pankotára, Szent-Mártonra, Szent-Annára, Elekre németek,