Seite - 461 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

461 Apatelekre tótok, Kurticsra, Mácsára s a legtöbb helyre viszont románok telepedtek le. Míg tehát a síkság keleti részét nagyuraknak adta el a tulajdonos kincstár, a nyugati részt inkább a telepesek és bérlők részére tartotta fönn. A jó föld és olcsó bérlet vagyonosakká tette a lakosokat, kiknek tanyáin valóban okszerű gazdálkodás folyik. Némely vidékre dohány- kertészeket telepítettek le s az 1882. évi IV. törvényezikk is telepítésre jelölte ki a pécskai kincstári uradalom megmaradt részét. Pécskán a magyar, Székudvaron a román földmíves regél Csörsz, vagy Csesz királyról, ki a határában látható sánezokat építette — ezelőtt valami másfélezer évvel. A szentannai német magyarázattal szolgál a földein levő avar gyűrűről, a román a kunhalmokról. A magyarság száma tehát megfogyott, de hagyo- mányai nem mentek feledésbe. Valóban, kevés más vidéke van az országnak, melynek néprajzi állapota századok alatt annyit változott volna, mint Arad- megyéé. De kevés is heverte ki oly gyorsan és oly teljesen a múlt századok török-tatár pusztításait, mint ez. S most már Vörösmartyként Egy új világ van Méneshegy alatt, Mely gyors erővel czél felé halad. Csongrád és Csanád. A Tisza és Maros összefolyása által képezett szöglet mellékén terűi el Csongrád- és Csanádmegye nagy, népes városaival, falvaival és tanyákkal, gazdasági épületekkel tarkázott, óriási pusztáival. E megyék fölszíne, mely 80—100 méternyire emelkedik a tenger színtáján felül, egészen síkság, a melyet csak néhol szakít meg egy-egy jelentéktelen hullámos dombsor, földhát vagy kunhalom. Csongrádmegyének főfolyója a Tisza, mely éjszaktól déli irányban metszi s majdnem egyenlő két részre osztja, míg a Körös csak éjszaki részét locsolja egy kis darabon. Csanádot pedig déli szélén végig a sebes folyású Maros hullámai mossák, érintvén egy kis helyen Csongrád déli részét is. Van még e folyókon kivűl nagyszámú ér is, melyek a szabályozás előtti időkben leginkább a Tisza árjának voltak természetes levezetői, most pedig csak akkor van vizük, ha eső- vagy hólével megtelnek, míg egyébkor rendszerint szárazok. Kisebb-nagyobb tó és tócsa is van elég, de ezek legtöbbnyire szintén csak időnként telnek meg. Sokkal fontosabbak ezeknél az úgy nevezett vadvizek, melyek a töltések mögött szoktak fölfakadni és