Seite - 468 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

468 idézetekkel vegyített zagyva beszéddel segítnek magukon, hogy azt ugyan senki meg nem érti. Különösen akkor alkalmazzák e fogást, midőn olyas hitelvök felől kérdeztetnek, a melyről tán maguk sincsenek tisztában, vagy pedig a melyet az avatatlanok előtt titokban szeretnének tartani. Külső meg- jelenésük szerfölött alázatos; mindig lesütött fejjel és a lehető legegyszerűbb ruházatban járnak, úgy hogy a nazarénust erről is bárhol meg lehet ismerni. Hébe-hóba „apostolokat" is küldenek ki, különösen ha meghallják, hogy valahol valaki kedvezőleg nyilatkozott felőlük s talán hajlandó is volna közéjük állni. A kit aztán apostol gyanánt kiküldenek, annak haladék nélkül indúlnia kell és semmi nehézségtől visszarettennie nem szabad. Hogy pedig kül- detése czélját elérje, tartozik a legnagyobb nélkülözéseket, bántalmakat és megaláztatásokat is békén tűrni. Nem kell azonban hinni, hogy olyan könnyen hívőnek fogadnak valakit, mert a ki megtér is, azt még sok mindenféle próbának vetik alá, míg aztán véglegesen fölavatják a „hívők" sorába. Azokat, a kik már megtértek, de a gyülekezetbe még nem vétettek be, „utazók"-nak hívják. Ezek az utazók az isteni tiszteletnek még csak némely részein lehetnek jelen, s nem a hívőkkel egy sorban, hanem egy elkülönített padon ülnek. Különösen szigorúan vigyáznak pedig az „útazók"-ra a végből, hogy vájjon nem pipáznak, vagy bort nem isznak-e; mert ez a nazarénusok szemében fölötte nagy vétek, s a kit rajta kapnak, legyen bár útazó, vagy már igazi hívő, azt menten kiközösítik a gyülekezetből, s pedig úgy, hogy legalább egy évig semmi szín alatt vissza nem veszik. Innen magyarázható aztán meg, hogy e felekezet legnagyobb részt nőkből áll. A szentesi gyülekezet példáúl ezelőtt néhány évvel 37 tagot számlált, kik közül csak 6 volt férfi, mit az egyik úgy magyarázott meg, hogy: „a pipa sátáni mestersége nem engedi az embereket az Úr aklába jönni!" Nálunk a nazarénismus a Fröhlichchel közvetlenül érintkezett itteni aposto- laik révén, az 1850-es évek elején kezdett lábrakapni, és pedig legelőbb Bácskában, aztán Csongrád- és Csanádmegyében. Ez idő szerint legnagyobb magyar gyülekezetük Hód-Mező-Vásárhely, hova egy Tóth József nevű ács- mester vitte e tant. A vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszterhez benyújtott hitvallásukat is Vásárhelyt szerkesztették. Makón a nazarénusok- nak külön temetőjük, sőt elég csínnal épült gyülekezetházuk is van. Ez előtt pár évtizeddel itt-ott aggasztó mértékben kezdett a nazarénizmus terjedni, mi aztán a világi és egyházi hatóságokat közbelépésre indította. A beavat- kozásnak azonban épen ellenkező hatása lett, mint a mit vártak tőle, míg