Seite - 478 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

478 táblákkal. Majd meg mintha egyszerre csak a Hortobágy kellő közepéből varázsoltak volna ide egy darabot: nagyszerű füves legelő, oly sík, oly egyenes, mintha ki volna gyalulva, tágas téréin kék inges-gatyás, czifra mellényes katona csikósok kerülgetik a gyönyörű Gidran- meg Nonius- ménest, míg a távolból haragos bömbölés hallatszik ; igen, mert ott meg vagy harmadfélszáz hatalmas bika békétlenkedik ; elteltek már a kövér legelővel s most nagyon szeretnének egy kis verekedést kezdeni; de hiába! a gulyások is ott vannak s ezek vaskos fütyköseinek és karikásainak nagy a tekintélye még az „Attila44 nevű vén, mogorva vezérbika előtt is, a mely látván, hogy máskép nem lehet, vérfutotta komor tüzű szemeit lassan félre fordítja, azután megfeszíti vastag, füstös nyakát, mennydörgő bőgéssel neki esik az ártatlan földnek s gombos szarvaival hatalmas lyukat döföl rajta. Most megint egy erős bődűlés hasítja a levegőt; ez meg már az egyik gyár gőzgépje, répát kér, hogy czukornak földolgozhassa. Kap is mindjárt ; van elég, 2.500 holdon termesztik csak a czukorrépát, abból neki is jut. Odább megint roppant nagy istállókra akadunk ; de hát ez is ugyancsak kell, mert csupán igás ökör van 2.000; az az 1.200 gőböly sem fér el kis helyen, s hát még a tömérdek tenyészmarha, tinók, borjúk és a többi! A tejelő kuhlandi fajú tehenek nagyszerű istállóján még kézi vasút is megy keresztül, hogy a tejet könnyebben kiszállíthassák, a mint a fejés eredményét följegyezgette az a felügyelő, kinek az Íróasztala ott van az istálló közepén. Ezután megint juh- és disznónyájak kerülnek elő bégetve, röfögve; föl sem veszik már az átrobogó vasúti vonatot, mely majd egykor őket is, ha kihíznak, épen úgy el fogja szállítani, mint ezer meg ezer társaikat. — Néhány kettős- vagy négyesfogat is át-átsurran a széles útak ákácz-, hárs-, szil- és diófái alatt. Ezek meg vagy tiszti fogatok, vagy betanítás alatt levő fiatal hintós lovak, s most gyakorló útat tesznek velük. Még el sem tűnnek a pompás fogatok, megint újabb ménesek, gulyák, nyájak kerülnek szemünk elé, kor, nem, faj, tenyésztési irány szerint külön csapatokban; gyönyörű mének, fias kanczák, kisebb-nagyobb csikók, fiatalabb, idősebb bikák, üszők, tinók, ökör nagyságú tehenek. A nyájak mellett hosszú sor igás szekér vonúl el, s a jó kedvű béresek tréfálva kiabálnak arra a 2.500 felvidéki napszámosra, a kik az óriási répatáblákon buzgón kapálgatnak. így van ez Mezőhegyesen; s ha az ember 3 • mérföldnyi területét be győzi járni, minden lépten-nyomon hasonló képeket lát. Az ősi pásztorélet,