Seite - 481 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

A szegedi Tisza-part és a várkörönd az árvíz előtt. Szeged. Azzal a szöglettel átellenben, melyet a Marosnak a Tiszába szakadása alkot, épült az Alföld egyik első városa, Szeged. Nagyobb, népesebb Debreczennél, s ha azt kedélyesen „kálvinista Rómátt-nak nevezgetjük, ezt viszont bátran mondhatnók „katholikus Debreczen tt-nek. Nevének eredetét különbözőleg magyarázzák. Némelyek szerint a szeg, szeglet szóból származnék, mivel a Tiszába siető Maros épen a várossal átellenben csaknem tiszta derékszögben szegi az anyafolyó medrét, két háromszög alakú területet alkotva alsó folyásával. Mások szerint a Szeged név a „sziget" szóból alakúit, mert az első település idején a város mai helye szigetcsoport volt, s ez apró szigetek idővel (mint az 1879-iki talaj- fúrásokból kitűnt) részint iszapolódás, részint földhordás, tehát emberi kezek óriási munkája által összenőttek. Az öthalmi, szilléri és röszkei földmunká- latok alkalmával annyi és olyan régiségeket találtak, hogy azok tanúsága szerint ez a hely kétségkivűl már az ős időkben küzdő, telepedő helye lehetett a vándornépeknek. „Szeged" néven 1199-ben bukkan föl először a III. Incze pápa levelében, mint főesperességi székhely; azon túl egyre sűrűbben emlegetik királyi oklevelek, mindig mint sótári helyet. Nem sokára szó van pénzverdéjéről is. Halászoknak és pásztoroknak kellett itt letele- M. 61