Seite - 482 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

pcdniök kevéssel a honfoglalás után, mert a dús legelőt és jó vizet nagy előszeretettel keresték a letelepülő magyarok. Nagyobb föllendülése Zsigmond idejére esik. A király sokszor meg- szorult pénz dolgában, s olykor a szegediek segítették ki. Már ekkor élénk kereskedést folytattak részint iparczikkekkel, részint terményeikkel ország- szerte. Pénzök volt, és azt ügyesen használták kiváltságok és mindennemű kedvezmények megszerzésére. Zsigmond sok kiváltságot ad nekik, a többi közt szigorúan meghagyja, hogy a szegedi kereskedőknek bántódásuk sehol az országban ne essék, vámot, révpénzt tőlük ne szedjenek. A szegediek ügyesek abban, hogy a fejedelmek kegyeibe jussanak. Királyaink általában, de különösen a Hunyadiak föltűnő ragaszkodást tanú- sítanak a város iránt, mely e korban rohamosan emelkedett, s ebben nagy része van a lakosok ősidőktől ismeretes kereskedői szellemének, s az azzal járó ügyes körültekintésnek, melylyel sok kellemetlenség és veszedelem alól bújtak ki. Ennek és városuk kedvező fekvésének köszönhetik, hogy míg más városok véres csaták színhelyei, ők békén gyarapodhatnak, legfölebb a Széchyekkel, a Garaiakkal, mint szomszéd birtokosokkal s különösen a kunokkal vannak sűrűbben kisebb-nagyobb galibáik, pöreik. A szegedi embert már a közép-korban is bizonyos helyi hazafiság vezeti. Politikai magatartásuk nem makacs, könnyen meghajlanak németnek, töröknek a szerint, a melyik felülkerekedik, ha az városuk érdekében van. Ilyen politikus magatartás és kedvező viszonyok közt lett nagy várossá, olyanná, hogy Bcrtrandon de la Broquier, ki 1433-ban utazott Magyar- országon, azt írja naplójában : „Szeged egy nagy, nyilt, s egyetlen útczából álló város, mely nekem mintegy mérföldnyi hosszúnak látszott". S a milyen nagy kiterjedésű volt a város, ép olyan arányban szélesíté határát, mely ma már 867 Q kilométerre terjed. A középkori szegedi polgár közönségesen földszintes, nagy téglakoczkákból épült házban lakik, végig gombos mellényt és újjast visel durva aba posztóból, de a feleségét, lányát értékes szövetekben járatja, s fiai közül az egyik „iskolákat járu. 1519-től kezdve majd minden évben találunk szegedi származású tanulókat a bécsi, krakói és wittem- bergai egyetemi anyakönyvekben. Ám az alacsony házak mellett ott emelkedtek az „Alsó Zyget" város- részben, a mai Alsó-városon, főúri paloták is, mint példáúl a Szilágyi Lászlóé, melynek ablakából lőtte le Vid Sebestyén uram Iván szerb czárt, a „rettenetes fekete embert" 1527-ben; vagy a szegedi grófé, Sárszegi 482