Seite - 485 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

485 erős gyökerei lehettek, mutatja a Szapolyai eljárása, a ki kivégeztetvén Dózsát Temesvárott, Verancsics szavai szerint „fejét véteté neki és Szegeddé küldé ajándékon a szegedi főbírónak, kinek Pálfy Balázs vaia neve". Kisebb szerencsétlenségek, mint minden várost, a mohácsi vész előtt is érték Szegedet. 1444-ben, Szent-Domokos napján megrázkódék a föld, perczekig tartó zúgás-morgással meghimbálta Szeged házait. Történt pedig ez ugyanaz nap, mikor a Szegeden időző Ulászló király a híres békeszegő oklevelet adta ki. Es a rosz előjel nem is csalt ez egyszer. De Szeged gyorsan kiheverte e csapásokat, s a Hunyadi-ház idejében újra fölvirágzott. Hunyadi János kormányzó, kinek törökverő seregében Az 1879-iki árvíz alkalmával összeomlott házak Szegeden. a szegediek kiváló számmal vettek részt, s még inkább fia, Mátyás király szabadalomleveleikben a városnak a török elleni harczokban, így Nándor- Fehérvárnál, fajczánál, stb. tett nagy szolgálatai fölötti elismerésüknek adtak meleg kifejezést. Mátyás király kétszer tartott itt országgyűlést, és különös kegyeltjévé fogadta Szegedet, pazarúl gazdagítva azt javakkal, mert — úgy mond egyik oklevelében a bölcs király — „az országok dísze és ereje a városok gazdagságából és bőségéből áll". A „nagy protektor" halála határkő Szeged történetében. A delelő ponton állt szerencséjének napja. Immár lefelé hajlik onnan. A tizenhét szegedi templom tornyában (mert tizenhetet mond a szájhagyomány) búsan szólhattak a harangok, melyeket a király temetése napján négy óra hoszszáig húzatott a magisztrátus. A két következő gyönge király alatt rohamosan lazúlt az állami rend ; pedig iparnak, kereskedelemnek ez a melegágya. Hatalmas oligarchák