Seite - 486 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

486 támadtak, jogokat, törvényeket lábbal tapodók. Mátyás porzója még le sem pergett a szegedi adománylevelekről, s már kezdték azokat nem venni figyelembe. A város egyik kiváltságát a másik után szedték el a túlkapá- saikban hivalkodó nagy urak. A hatalmaskodás és jogtalanság úgy szólván ragályos divattá lett. Dobzse László királynak, kiről azt irja a pápai követ, hogy csizmája sem volt, honnan lett volna ereje megzabolázni őket? . . . . Dózsának jönnie kellett, s Mohács el nem maradhatott ! A mohácsi vészszel befejeződék a város fényes szerepe. Különben is nehéz idők következtek, kivált a városokra. A melyek Szapolyaival tartottak, azokat Ferdinánd pusztította el, viszont Szapolyai a Ferdinánd húségén levőket. Szeged ide-oda ingadozott több mint egy évtizedig. Szapolyaihoz szított, de azért Ferdinánd előtt is kellette magát. Szegedre (melyről az a rege élt, hogy itt volt Attila székhelye egykor) mindenik fél áhítozott, de a legjobban Szapolyai halála után a Budán székelő Mehemed pasa. Talán, mint Jászay történetírónk véli, az fúrta a fejét, hogy Ibrahim pasának, mikor a mohácsi csata után Szegedre elkalandozott, az ott talált számtalan juhnyájakból 50 ezer, Iszikender Cselebi defterdárnak pedig húsz ezer darab jutott, s alig várta, hogy ő is kivegye onnan a maga részét. Szeged tudomást vévén a pasa beütési szándékáról s látva, hogy az ellenállásra nem elég erős, a „város képében" elküldé a pasához Tsötörtök László, Zákány István, Somlyai Pál és Budai István uraimékat meghódolni. Ezzel a város hosszú időkre török iga alá került. Történetében még előfordúlnak érdekes lapok : Tóth Mihály híres kalandja, melyetTinódy Sebestyén megénekelt; II. Rákóczy Ferencz kuruezai is megvillogtatták kardjaikat falainál, de az elnéptelenedett, elpusztúlt rom- város sorsára mindez nem volt befolyással ; viszonyai nem fordúltak se jobbra, se balra. A török uralom óta lankasztó zsibbadás nehezedik a lakosságra, melynek sokat kell tűrnie a várban székelő töröktől. A kereskedelem egyes ágai pangásnak indúlnak, mert a járó-kelő kereskedők útja nem bátorságos többé; s kinek is volna kedve vagyont szerezni, ha azt úgyis kiszipolyozza kénye-kedve szerint a hódító? A kereskedelmet hova-tovább mind jobban kieresztik kezükből a törzslakók, s a beköltözködő ráczok veszik át. A gazdagabb lakosok, kik fényét adták a régi Szegednek, elköltöz- ködtek a felvidékre, s a város pusztulásnak indúlt. Egy közönséges nagy falu vált belőle. A főbíró, e hajdan méltóságos persona, ki mikor Szeged útezáin megjelent, elől-hátúl két-két fölemelt pálezájú esküdt kisérte, mint