Seite - 488 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2
Bild der Seite - 488 -
Text der Seite - 488 -
488
a római consulokat a lictorok: most ott üldögélt a pasa udvarán és a
parancsait leste. A lakosság önérzete is kihalt. Tökéletesen elveszté a város
fejlődésének föltételei iránt ama finomabb érzéket, melyben századok óta
kivált. S ezt vissza nem nyeri soká, Szegednek 1686-iki visszavétele s a
törökök kitakarodása után sem. Az egykor hatalmas városi tanács egyszerű
kupaktanácscsá lett s egészen e század elejéig nem bírta megállítani a
várost a hanyatlás útján; adókat szed, rablókat üldöz, s az ügyes-bajosok
napi dolgait igazítja; egyébre alig terjedhet ki a figyelme. S e közben
még gyakori árvizek is pusztítják a szerencsétlen várost, mely apródonként
minden privilégiumát elveszti úgy, hogy már a legprimitívebb szabadalmai
is veszélyben forognak; mikor azzal a furfanggal segít magán, hogy egy
ócska, 1200-ból való pecsétet halász ki a Tiszából, melyen az elmosódott
czímerből épek maradtak a „Sigillum Regiae . . egediensis" szók, a Tiszát
és Marost ábrázoló két pólya, meg a sassá átváltozott pelikán, a jus gladii
jelvényeivel. Ezzel a pecséttel, mint bizonyítékkal, jár-kél fűhöz-fához régi
jogainak elismertetését szorgalmazva, s nem is egészen siker nélkül.
A város régi fénye, hatalma csak mint rege él. Nincs már palota
sehol, a csinosabb kőház is nagy ritkaság. Szegedi diákok nem járnak többé
külföldi egyetemekre; a boltok ablakaiban nem ragyognak többé kincsek
és drágaságok. A csapások nagy sorozata teljesen lenyomta, eltompította
őket. A város történetében ott sötétlik a katasztrófák minden neme. Mind
a négy elem föllázadt ellene. A tűz elpusztította, a föld megrázkódott
alatta, a levegő megmérgezte, az 1710 és 1738—40-ki dühöngő dögvész
roppant megritkítá lakosait, de a legmakacsabb üldözője folyton a víz volt.
Nem csoda, ha ereje meg-meglankadt. Tengődött s várta a szebb napokat
szelíden, türelmesen, mint a czímerében levő bárány. Csak egy maradt meg
e népben minden időkön keresztül, minden csapások daczára : a hangya-
szorgalom és a szülötte föld rögeihez való ragaszkodás. Egyebekben folytonos
a sülyedés, s egyre szűkebb a látkör, úgy, hogy egészen meghódol az ama
korban Európa nagy részében uralkodott babonás tévelygésnek, s még a
múlt század elején is boszorkányokat vallat és éget a magisztrátus, asszo-
nyokat, kik Dromo ördöggel szerelmeteskednek, s pemetén, lapáton lovagol-
nak a Gellért-hegyre gyűlésezni, s férfiakat, kik a tehenek tejét megrontják
és a boszorkányok czéhét vezetik.
De e tespedés is csak ideiglenes lehetett. A viszontagságok egész
sorát el kellett előbb-utóbb simítania az anyaföldnek. Mert Szeged nagyon
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (2), Band 9/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország II (2)
- Band
- 9/2
- Autor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1891
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.27 x 21.86 cm
- Seiten
- 390
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch