Seite - 490 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2
Bild der Seite - 490 -
Text der Seite - 490 -
490
jó helyen fekszik. Egyik oldalról a dús legelőjű kun puszták környezik,
másikról az ország búzás kamrája : a Bácska, de tőszomszédságában van
Torontál is, híres fekete földjével. A török cl nem vehetett, az elemi
csapások sem pusztíthattak cl annyit, hogy a jó anyaföld vissza ne pótolja.
Saját határa is kitűnő, bár egy része homokos és imitt-amott szikes
vizek borítják. A távolban mint óriás ezüst tallér megcsillan egy-egy tó.
A véghetetlenül egyforma, szürke lapnak kellemesen vetnek véget a szaty-
mazi kertek. Határáról egyébiránt fölösleges külön beszélni.
Az alföldi nagyobb magyar városok külsőleg többé-kevésbbé egyformák.
Határaik hasonlítanak egymáshoz, mint az egyik rőf posztó a másikhoz.
A délibábos róna, melynek csak a mennybolt lehajlása vet véget, a tompa
szürke talaj, a beláthatatlan kalásztcngcr, — mindenütt ugyanaz. Imitt-amott
fölbukkan egy-egy magányos tanya, fehér házikó s kútgém. Ugyanolyan
Szegednél, a minő Kecskemétnél. A városok végein a szélmalmok s bent
a városokban sok egymással közös vonás. Mindenik városnak van egy
olyan dolga, a mivel dicsekszik, Debreczen a kollégiumával, Szeged a
Mátyás-templomával. Van néhány hírre vergődött iparczikke vagy terménye:
Szegeden a bicska, szappan, paprika, tarhonya, Kecskeméten az alma,
baraczk, Debrcczenben a pipa, kolbász, szalonna. És egy nagy embere is
van minden városnak, a melyik mutassa, hogy ész dolgában mi telik;
Debreczené Csokonai Vitéz Mihály, Kecskemété Katona József, Szegedé
Dugonics András. Ehhez járúl még, hogy az emberek is hasonlók nemcsak
kinézés, de észjárás tekintetében is.
A szegedi ember, a férfi nemen levő, közönségesen zömök, alacsony,
értelmes arczczal, élénk szemekkel, hatalmasan kifejlett koponyával, melyben
van bizonyos tatár szögletesség. Kiczifrázott, tempós beszédjükön, méltóságos
járásukon meglátszik a keleti faj. Az asszonyok között itt tán kevesebb a
magyaros szépség, mint távolabb Makón vagy Szentesen, a minek talán az
az oka, hogy a faj itt épen nem vegyül. De azért a szegcdi férfi nép mégis
nagy csoportokba verődik össze ősidőktől fönmaradt szokás szerint vasárnap
dél tájban a templomok előtt, hogy szemlét tartson a kijövő hajadonok és
menyecskék fölött s gyönyörködve legelteti rajtok szemeit. Hanem hiszen
van is rajtok elég nézni való; pompával, gazdagon öltözködnek. Száz ránczú
virágos selyem szoknya suhog a többi tizenkettő fölött. Mert tizenhárom
szoknyából áll egy rangos menyecske öltözéke; a hajadoné kilcnczből,
mivelhogy annak vékonyabbnak illik lenni ; a derék drága, negyven-ötven
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (2), Band 9/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország II (2)
- Band
- 9/2
- Autor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1891
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.27 x 21.86 cm
- Seiten
- 390
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch