Seite - 490 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

490 jó helyen fekszik. Egyik oldalról a dús legelőjű kun puszták környezik, másikról az ország búzás kamrája : a Bácska, de tőszomszédságában van Torontál is, híres fekete földjével. A török cl nem vehetett, az elemi csapások sem pusztíthattak cl annyit, hogy a jó anyaföld vissza ne pótolja. Saját határa is kitűnő, bár egy része homokos és imitt-amott szikes vizek borítják. A távolban mint óriás ezüst tallér megcsillan egy-egy tó. A véghetetlenül egyforma, szürke lapnak kellemesen vetnek véget a szaty- mazi kertek. Határáról egyébiránt fölösleges külön beszélni. Az alföldi nagyobb magyar városok külsőleg többé-kevésbbé egyformák. Határaik hasonlítanak egymáshoz, mint az egyik rőf posztó a másikhoz. A délibábos róna, melynek csak a mennybolt lehajlása vet véget, a tompa szürke talaj, a beláthatatlan kalásztcngcr, — mindenütt ugyanaz. Imitt-amott fölbukkan egy-egy magányos tanya, fehér házikó s kútgém. Ugyanolyan Szegednél, a minő Kecskemétnél. A városok végein a szélmalmok s bent a városokban sok egymással közös vonás. Mindenik városnak van egy olyan dolga, a mivel dicsekszik, Debreczen a kollégiumával, Szeged a Mátyás-templomával. Van néhány hírre vergődött iparczikke vagy terménye: Szegeden a bicska, szappan, paprika, tarhonya, Kecskeméten az alma, baraczk, Debrcczenben a pipa, kolbász, szalonna. És egy nagy embere is van minden városnak, a melyik mutassa, hogy ész dolgában mi telik; Debreczené Csokonai Vitéz Mihály, Kecskemété Katona József, Szegedé Dugonics András. Ehhez járúl még, hogy az emberek is hasonlók nemcsak kinézés, de észjárás tekintetében is. A szegedi ember, a férfi nemen levő, közönségesen zömök, alacsony, értelmes arczczal, élénk szemekkel, hatalmasan kifejlett koponyával, melyben van bizonyos tatár szögletesség. Kiczifrázott, tempós beszédjükön, méltóságos járásukon meglátszik a keleti faj. Az asszonyok között itt tán kevesebb a magyaros szépség, mint távolabb Makón vagy Szentesen, a minek talán az az oka, hogy a faj itt épen nem vegyül. De azért a szegcdi férfi nép mégis nagy csoportokba verődik össze ősidőktől fönmaradt szokás szerint vasárnap dél tájban a templomok előtt, hogy szemlét tartson a kijövő hajadonok és menyecskék fölött s gyönyörködve legelteti rajtok szemeit. Hanem hiszen van is rajtok elég nézni való; pompával, gazdagon öltözködnek. Száz ránczú virágos selyem szoknya suhog a többi tizenkettő fölött. Mert tizenhárom szoknyából áll egy rangos menyecske öltözéke; a hajadoné kilcnczből, mivelhogy annak vékonyabbnak illik lenni ; a derék drága, negyven-ötven