Seite - 496 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

496 s vám nem sok folyt be a város ládájába. Váltig töprenkedett rajta a magisztrátus, mikép lehetne e visszaélésnek gátat vetni. S a min se szigorúság, se ellenőrzés, se statutum nem tudott segíteni hosszú évekig, azt sikeresen eligazította egy furfangos ötlet. Nem azt kell immár meg- kérdezni a vámszedőnek a hídon menőtől, mint eddig, hogy hová való, hanem az lett ezentúl a hivatalos kérdés: „Mivel eszik kendteknél a levest?" „Kalánnal" — felelte a Makó-vidéki, „kanoáva" — mondá a dorozsmai, mire rájok zúdítá a szentencziát a vámszedő : „Fizetik kendtek a vámot, punktum; mert a szegedi ember kanállal eszi a levest". Az élelmes ötletek sok hasznot hajtottak Szegednek; átvitte ezeket kereskedelmébe is a nép, s ezen a téren mindig elől járt az Alföldön. „Soc gazdag aros nep giöle az varasban." Vásárai híresek voltak, kisipara uralkodott, egyes apró iparczikkei, paprikája, szappana, tarhonyája az egész országban nevezetesek lettek, sőt a külföldre is útat vertek magoknak. De ez csak a kenyeret adta a szegedieknek, a kalácsot a halászat, a hajózás és a fakereskedés szerezte : Szeged jóllétének három főforrása, melyekhez negyedikül szegődött a vasút, a mikor a gazdag országrész termékei mind erre mentek keresztül. A külterületen a mostani huszonkét kapitányságban hatalmas marhatenyésztés vált emeltyűjévé a földmívelésscl foglalkozók jóllétének, kiknek magyarsága közmondásos volt. Csodálatos, hogy daczára az élelmességnek és kereskedelmi szellemnek, mely Szeged őslakosságát jellemezte, a kereskedés egyes ágazatait mégis kiadta a kezéből az 1687-ben beözönlő szerbeknek, kik a város palánkjai közt települtek meg. A Palánk városrész volt a vegyes származású elemek fészke; német iparosok, görög boltosok itt forrták ki magokat magyarokká, lassan-lassan fölvévén a szegedi civis tipikus tulajdonait. Reggelcnkint ős idők óta a városház előtti térre gyűl össze a férfi- lakosságnak az a része, a mely ad és vesz. Több száz ember zsibong ott, superek,fisérek és kereskedők. Nagy csoportba verődve, csöndes pipaszó mellett, pusztán dangubázni látszanak, mert zaj, kiabálás nincs, mint a börzéken, de voltaképen erősen folyik az üzlet. Nagy János uram gabonára csinál kötést Kis István urammal, Kis István ezer darab léczet rendel a jelen levő Szabó Ferencznél, kinek viszont száz kubikosra van szüksége, azok előállítására nézve egyezkedik Kovács Pál urammal. S a mennyi fajtája van a kereskedelmi ügyeknek, azt mind itt intézik el egy óra alatt, míg