Seite - 501 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

501 a víz fölszaggatta a felsővárosi temetőben a sírokat és a kitépett koporsókban az Ssök hazaúsztak egykori portáikra. Mindössze néhány száz lépésnyi tér maradt szárazon, az „Iskola-utcza" egy szöglete. A legsajátságosabb képet nyújtotta a szomorú város, melynek voltak halottjai, de temetője nem. A halottakat Szőregen temették el. Az új szülötteket a vasúti kocsiban keresztelték, mely e feliratot viselte: „lelkészi hivatal". A közlekedés csolnakokon történt. Csak néhol állt egy kőház. Közbűi csak a zsindelyes födelek guggoltak a hullámokon hosszú sorban. A házfödeleken ott ült a macska, az egyetlen házőrző, a legszívósabb állat. Az özönvízben különféle házi eszközök úsztak, bölcső, szekrény, szekér, egész torlaszokká gyűlve némely kőfalnál. A csolnakok serényen szállították a menekülőket, kik közül némelyek egy egész éjszakát fákra felkapaszkodva Híd a Tiszán Szeged és Új-Szeged közt. töltöttek. A mentés munkája napokig folyt, borzalmat keltő részletekben gazdagon. Később deszka-járdákat kezdtek verni a megmaradt házak falaihoz. Az elmenekült polgárok visszaszállingóztak apródonként, s a szárazföldön a „Hungária" vendégfogadóban tartották az első közgyűlést, tanácskozván tanácstalanúl, mitévők legyenek, lesz-e még itt valaha élet, vagy nem lesz többé? Az ősrégi város első gyűlése egy füstös kártyaszobában folyt le. Valóban a város sorsa is úgy szólván egy kártyán függött. De ez a kártya, hogy egy banalis kifejezéssel éljünk, jó szerencse, épen a király volt. Ferencz József Ö Felsége elérzékenyülve a roppant csapás által, sietve ott termett a „hajléktalan" városban; csónakon evezett be a düledék falak közé, csónakon jöttek eléje a küldöttségek, csónakról üdvözölte a pompa nélküli bevonulásnál a város szónoka. Ez alkalommal mondá a nemes szívű király megindulástól rezgő hangon az emlékezetes megnyugtató szavakat: „Szeged szebb lesz, mint volt".