Seite - 506 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

506 török hódoltság megszűnte után egész raja támadt az íróknak, kik a legújabb időkig „Temesi Bánságu-nak írták e földterület nevét, bizonyára helytelenül, mert temesi bánok nem voltak soha. E különböző elnevezéseknek az a magyarázata, hogy Temesvár, e délvidéki nevezetes vár és város, már első királyaink ideje óta mintegy uralkodott az egész környék fölött s tényleg ma is középpontja a körülötte csoportosúló vármegyéknek. Temesmegye főispánjai nemcsak hogy itt szé- keltek, de mint az alsó részek kapitányai, megyéjök határain túl is különféle joghatósági, hadintéző és bíráskodási hatalmat gyakoroltak. Temesvárt szerencsés fekvése emelte hosszú századok folytán kiválóbb jelentőségre. A „tartomány" középpontján épülvén, koronája, kulcsa és főtényezője volt mindig a délvidék hadmíveleti, népességi, szorgalmi és művelődési összes mozgalmainak. Dús televényű környékének lapályain hat folyó kígyózik el egymás mellett: a Temes, Bèga, Beregszó, Berzava, a Karas és Néra. E folyók már a legrégibb időkben nyílt útakúl szolgáltak minden irányban a legkülönbözőbb népek sűrű közlekedése számára. Temesvár volt első állomása a kelettel érintkező nyugatnak. A rómaiak itt alapították a „Mansio Tibiscumu-ot; Priscus Rhetor byzanti követsége is erre vette útját Attila magyarországi táborának fölkeresésére. A népvándorlási korszak homályából csak kevés és kétes adat merül ugyan föl Temesvárról, mindazonáltal alig lehet kétleni, hogy a stratégiai szempontból is igen fontos hely ama századok viharait is mint lakott község élte át, és mint ilyen került a honfoglaló magyarok birtokába. Azon védelmi földmunkák-, árkok- és sánezoknak, melyek még manapság is szemmel láthatólag három egyközű vonalban húzódnak le a Marostól a Dunáig, Temesvár a középpontjuk. A magyar királyság megalapításakor, sőt bizonyára már előbb is, itt az Al-Duna nagy betörő kapujának köze- lében egyesűit a Tiszán túli magyarság védőereje, s Temesvár várispánsága a legrégiebbek közé tartozik. A gazdag és hatalmas temesi ispánok szék- városa csakhamar annyira fölvirágzott, hogy nem egy királyunk egész udvartartásával együtt örömest és hosszabb ideig mulatott falai között. Tudjuk ezt Róbert Károlyról, ki éveken át lakott itt, királyi okleveleket állított ki itt és Temesvárt várossá bővítette, viadalokat és lovagjátékokat rendezett benne, hadjárataihoz előkészületeket tett, sőt 1317-ben elhúnyt nejét, Mária királynét, Kázmér tescheni herczeg leányát is itt temetteté el. Innen hívatott össze 1318-ban a rákosi országgyűlés.